A minap a Facebookon szembe jött velünk egy bejegyzés egy parányi, ám annál látványosabb paradicsomról, ami Szombathely belvárosához közeli lakótelepén, a Joskar-Olán nőtt ki.
Nem egy közösségi kertben, nem is egy emeleti erkélyen, hanem tényleg a semmi közepén, az út szélén talált életet magának. Hihetetlen csoda lenne ez önmagában is, hogy nem kaszálták el, hogyan maradhatott meg, ráadásul termőre is fordult?!
Egy kosárpálya közelében, a lakótelep szívében, az út mellett parkoló autók között megtaláltuk ezt a mindent túlélő paradicsomot.
Nincs elszáradva, szépek a levelei, s bár úgy tűnik egyszer már leszüretelték, több új termése is van, zöldellenek a paradicsomok.
Kicsit mi is kigyomláltuk a tövét, összeszedtük körülötte a szétszórt cigarettacsikkeket és egy jégkrémes-papírt.
Szemmel láthatóan van gazdája is ennek a betonból kinövő palántának, hiszen meg is kötözték. Szembe pedig, a kosárpálya szélén újabb kis csodát láttunk – ott a kerítés szélén pedig virágok nyílnak. Ez nem lehet a véletlen műve!
“Az Élet él és élni akar”
Miközben ég a Föld tüdeje, és aggódik a világ Amazonas-szerte tomboló erdőtüzek miatt, erre a tő paradicsomra gondolva a klasszikus mondás jut eszünkbe: “Az Élet él és élni akar” .
Honnan ismerősek ezek a sorok? Igen, Ady Endre, Intés az őrzőkhöz! Mennyire jó lenne, ha minél többen elolvasnák, és kicsit megéreznék…
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzők, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Vigyázzunk erre az Életre, erre a kis paradicsomra, ameddig a miénk!
Címlapkép: Facebook/Joskar-Ola Lakótelep Szombathely
