Húszezer daru már megérkezett a Hortobágyra

Az ősz beköszöntével megérkeztek a darvak a Hortobágyra Skandinávia és Oroszország tajgáiból, hogy erőt gyűjtsenek a délebbre vonulásukhoz.

Jelenleg 15-20 ezer között van a nemzeti parkban állomásozó vándormadarak száma, az óriási dömping még ezután várható, októberre pedig már több mint százezer példány tölti itt el majd ráérősen a napokat, mielőtt továbbindul délre

– mondta el a Sokszínű Vidéknek a Hortobágyi Nemzeti Park szakembere, Katona József.

Augusztus-szeptember fordulóján kezdődik a látványos vonulás, ekkoriban kezdenek érkezni csoportokban hazánk nagy pusztaságára. A Hortobágy a legjelentősebb vonulási helyük, októberre már több mint százezren pihennek meg itt a nemzeti park jelképévé lett madarak közül. A darvak egészen az első fagyokig maradnak, ami az enyhébbé váló időjárás következtében egyre inkább kitolódik.

Tavaly rekordszámú darumadár gyülekezett a Hortobágyi Nemzeti Park területén, október 20-án 160 000 példányt számoltak össze éjszakai pihenőhelyükön a szakemberek.

Ahogy a darvak állománya növekedett, és az időjárás is egyre kedvezőbbé vált a számukra az éghajlat enyhébbé változása következtében, úgy lett egyre népszerűbb gyülekezőhelyük a Hortobágy. Korábbi Spanyolországon át vezető atlanti útvonaluk helyett a Kárpát-medencét választották. A jövőben számuk exponenciális növekedése várható, és egyre többen választják majd hazánkat áttelelésük helyszínéül is.

Csongrád megyében vannak két-háromezres áttelelő kolóniák is, melyek egyedei nem repülnek délebbre, hisz megfelelő a táplálékbázisuk az enyhe tél során. A klímaváltozás a madarak viselkedésében is tetten érhető, hisz a darvak csak a kilencvenes évektől vonulnak hazánkon keresztül, és egyre többen várhatóak a jövőben, ahogy az itt áttelelő csapatok száma is növekedni fog, országos szinten is

– fejtette ki Katona József.

A Finnországban és Oroszország európai részén költő madarak vonulnak hazánkon keresztül, hisz ideálisak itt számukra a feltételek. A táplálékbázisuk biztosított a Hajdúhát kukoricaföldjein, az aratás után maradt tarlón elcsemegéznek, ez a fő táplálékforrásuk, de megesznek mindenféle növényi részt, a füvet is. A legpotyább táplálékuk viszont továbbra is a kukorica-aratás maradéka, a tengeriszár, itteni tájszóval mondva.

Az éjszakát mindig olyan helyen töltik, ami nyugalmat biztosít számukra, ezek a sekély vizes halastavak, nedves területek, ahol a víz a csüdjükig ér. A nemzeti park pusztai elöntéseket is végez a kedvükért, ha nem lenne elegendő vizes helyük az adott évben. Éjszakára behúznak ezekre, de a darvak nyugalmi állapota más, mint az emberé.

A darvak társas lények, és mivel rendkívül fejlett a hangképző szervük, trombitaszóval felérő, hangos krúgatással felelgetnek egymásnak ezeken az alkonyati nyugvóhelyeiken. Soha nincs csend körülöttük, így nemcsak a látkép, de a hang, amit kiadnak, is rendkívüli és kihagyhatatlan élmény

– ecsetelte a daruszakértő Katona József.

Egyelőre még továbbállnak a darvak a Hortobágyról, csak kósza csapatok telelnek át hazánkban, de az itt töltött időszak szeptember elejétől egészen október közepéig tart, és leírhatatlanul varázslatos természeti eseményt eredményez, amit egyszer az életben mindenkinek látnia kell.

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt