Panaszra nincs okunk. Páratlanul szép októberünk volt. Aranyló sárgába öltözött, rozsdabarnán tetszelgő vagy éppen vörösben izzó természet fogadott bármerre néztünk. Ahogyan Márai fogalmazott:

Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan… A világ elegáns volt és illatos.

Olvasónk fotóiből válogattunk. Köszönjük az élményt!

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

Reményik Sándor

Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,
de sűrűn hull már fákról a levél.
Süppedő szőnyegén szökken a szellő,
csend, némaságtól visszhangos az erdő.

Valami fenséges nyugalom árad,
bűvös illata betölti a tájat.
Sejtelmesen hullámzik az éterben,
az ősz búcsút hintő hűs lehelete.

Schvalm Rózsa

Minden arany már, a napsugár is,
mely ontotta kincsét egész nyáron át.
Nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik,
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy.

(…)

Szép most az ősz, akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon.
S míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a föld készül, mereng új tavaszon.

Stignor István

Piroslik már a fákon a levél,
Süvölt köztök, süvölt az őszi szél,
Homályos a nap, a mező deres;
Pásztor, betyár meleg tanyát keres.

Petőfi Sándor

Csatlakozzatok ti is sokszínű csoportunkhoz és osszátok meg velünk a vidék szépségeit.

Kiemelt fotó: Kovács Rita