Csernobili hangulatot idéz a Börzsöny elfeledett kisvasútja

A Börzsöny északi felén fellelhető elhagyatott kemencei kisvasút egy bizonyos része a mai napig működik, de ez jelképes a régebbi, teljes távhoz képest.

Az Ipoly Erdő Zrt. honlapja szerint a Kemence környéki, egykor több mint félszáz kilométernyi hálózatból ma már csak a csarnavölgyi vonal nem egészen nyolc kilométere fekszik a helyén. De megvan, és őrzi az egykori börzsönyi erdei pályák hangulatát.

A pusztulás 1993 tavaszán kezdődött, amikor a már évek óta gondozatlan pálya állapota leromlott, félő volt teljes pusztulása. 1995 áprilisában a hirtelen lezúdult eső felduzzasztotta a Csarna-patak vizét, a lezúduló áradat több hidat elsodort, támfalakat döntött le, számos ponton veszedelmes alámosódásokat okozott a töltéseken.

Az árvizet 1999. nyarán újabb, még veszedelmesebb áradás követte. Úgy tűnt, ez végleg pontot tesz a kisvasút történetére. A hidak közül kettő maradt állva, de azok is használhatatlanná váltak. A pálya helyenként több méteres mélység fölött lóg a levegőben, másutt egy-két méter vastag törmelék fedi.

Egy évvel később megindultak a tárgyalások a Kisvasutak Baráti Köre (Egyesület) és az Ipoly Erdő Rt. között a vasút újraindításának lehetőségeiről. Az egyesület jelképes összegért kibérelte a vasút telephelyét, hogy ott erdészeti és kisvasúti múzeumot hozzon létre. Persze a vasút új feladatot kapott: nem fát és munkásokat szállít, hanem turistákat, kirándulókat. Tehát míg korábban csak faanyag- és munkásszállításra használták, jelenleg kizárólagos a személyszállítás.

De nem a teljes szakaszt sikerült ugyanakkor helyreállítani. Olvasónk, Mikó András egy ideje tervezte már a kisvasút látogatását, hiszen nem csupán turisztikai látványosság, de remek kirándulóhelynek is bizonyul. Ez egy júniusi hétvégén össze is jött neki.

Ami az én történetemet illeti a csernobili hangulatot idéző kisvasúttal kapcsolatban: elképesztő látvány, ahogy a természet visszaveszi azt, amit egykoron elvettünk tőle. Ahogy egyre beljebb haladunk a völgyben a vasút nyomvonalát követve folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a sínek időnként eltűnnek, beépülnek a környezetbe. Hol a kövek, törmelékek lepik el, hol benövik a bozótok, kisebb fák, a megmaradt hídelemeket a moha növi be. A megduzzadt patak által okozott pusztítás jelei a mai napig nyomon követhetőek

– mesélte a Sokszínű Vidék megkeresésére.

Hozzátette, érdemes ide ellátogatni, hiszen látnivalóban nincs hiány, a fővárostól sincs vészesen messze, és a túraútvonalon tovább haladva eljuthatunk akár a Nagy-Hideg-hegy csúcsára is.

Kiemelt kép: Mikó András