A közelmúltban végeztek egy átfogó halfauna-felmérést a Szentendrén keresztülfolyó Bükkös-patakban. Sallai Zoltán halkutató és Szendőfi Balázs természetfilmes olyan patakszakaszokon is járt, amik a belváros szívén vezetnek át. A patak mindkét oldala betonszegéllyel ellátva, mégis olyan gazdag fauna bukkant fel a vízből, amire az átlagember biztos nem kötne fogadást.
A patak leggyakoribb hala a domolykó. Viszont ebben a vízben is megtalálható hazánk egyik legjelentősebb, fokozottan védett faja, a kárpáti márna (régebben Petényi-márna). A Dunakanyar tágabb környezetében csak négy patakban él, kettő a Pilis-Visegrádi-hegység, kettő pedig a Börzsöny vizeiben. Egy másik védett hal, a nyúldomolykó is gyakori errefelé, ahogy a paduc, a fürge cselle vagy a fenékjáró küllő és a kövicsík. A felmérés során a halak mellett több kövi rák is megmutatta magát.
Üzenet mindenkinek: figyeljünk és vigyázzunk a patakokra!
A Petényi-márna (újabb nevén kárpáti márna – Barbus carpathicus) mellett több más védett és közösségi jelentőségű halfaj is él a Bükkös-patakban. Általában a városi szakaszokon egyre nagyobb halbőségűek a patakok, köszönhetően a jelentős tisztulásnak, amit a nehézipar megszűnése eredményezett. Az előző rendszer éveiben az a kép rögzült az emberekben, hogy a természetes vízfolyások szennyezettek, nem él bennük hal, és ez a beidegződés még a legtöbb lakosban tartja magát; nehezen képzelik el, hogy halak is élhetnek egy városon átfolyó patakban
– mondta el a Sokszínű vidék érdeklődésére Szendőfi Balázs.
A halkutató hozzátette, hogy ideje minél több emberhez, önkormányzati szervhez eljuttatni azt az üzenetet, hogy óvatosan bánjanak a patakokkal és szűkebb környezetükkel, mert nagyon gazdag természetes élőhellyel van dolgunk, ahol rengeteg védett és fokozottan védett állat él.
Én például a természetfilmezést választottam az ismeretterjesztés módszeréül, de más patakoknál léteznek helyileg szervezett civil vagy önkormányzati programok is nyilvános halkutatással, a patak halait bemutató akváriumokkal. Több ilyenben segédkeztem már. Lehetne hasonlókat rendezni a Bükkös-patak kapcsán is vagy akár minden településen átfolyó pataknál
– adott ötleteket a halkutató.
Szinte „nyüzsög” a víz a Bükkösben
A Bükkös-pataki felméréssel kapcsolatban a szakember elmondta, hogy a patak most „jól áll”, minden kijelölt ponton sok védett halat fogtak. Ezekről a halakról azt érdemes tudni, hogy a meder tagoltsága, a változó szélesség és vízmélység, sodrott és nyugodtabb szakaszok váltakozása, parti gyökerek alámosásai, medertörések kimélyülései kedveznek nekik leginkább.
Ezért a városvezetésnek arra kellene törekednie, hogy a mederben megmaradjanak ezek a helyek, sőt, akár mesterségesen is létesíthetnének haltartó kimélyüléseket, öblöket.
Az egyenes, homogén mederrészekről elvándorolnak a halak, azt csak átjárónak használják, mert olyan nekik, mintha nekünk egy forgalmas főút közepén kellene élnünk. Pont Szentendrén, a Bükkös-patakon fordult elő, hogy egy parton nőtt bokorsor gyökerei közt a patakmederben alagutak képződtek, melyekben 2018-ban igen sok kárpáti márnát sikerült fognom, az ivadéktól a többéves példányig. Alig egy hét múlva a kezelő szerv az egész bokorsort kivágta, a medret – úgymond – „helyreállította”, nem is maradt ott egyetlen hal sem. A különböző mederrendezésekkel, kavicskitermelésekkel nagyon óvatosan kellene bánnunk. Ezekre persze papíron léteznek tiltó szabályok, hiszen a Bükkös-patak nemzeti parki terület, ám jelenleg ez sajnos nem sokakat tart vissza, ha például éppen a halak ívási idejében szeretnének kavicsot kitermelni vagy kishidat felújítani
– hívta fel a figyelmet a kutató.
Szendőfi Balázs elmondta, hogy az ott élő lakosok magánemberként annyit tehetnek, hogy ha ilyesmit tapasztalnak, akkor minél többen és minél többször jelzik ezt a nemzeti parki igazgatóság felé, hiszen a felügyeleti szerv minél több bejelentést kap, annál jobban rákényszerül az intézkedésre.
Egyébként nemcsak a szentendrei, hanem más, városi patakokra is jellemző ez a halgazdagság.
Budapesten a Rákos-patakban nemrég mutattuk ki az ott előforduló negyvenedik halfajt. A patak két leggyakoribb, tömeges jelenlétű faja, a fenékjáró küllő (Gobio gobio) és a vágócsík (Cobitis elongatoides) szintén védettek. A patakok, kisvízfolyások egyébként a klímaváltozás által az egyik legfenyegetettebb élőhelyeknek számítanak
– mesélte a természetfilmes.
Halak, rákok pusztulhatnak el egy mutatós kőtoronyért….
A mai modern ember a közösségi médiában építi a maga alternatív valóságát, amiben a legbecsesebb fizetőeszköz a like-ikon, amit főként fotókkal, pózokkal gyűjtöget. Sajnos, divatos lett a természeti környezet átrendezése egy-egy mutatós fotó kedvéért, ilyen például a kőtornyok építése a patakokban. De mit gondol erről a halkutató?
A kőtoronyépítők károkozása nyilván eltörpül egy kavicskitermelő buldózeré mellett, ettől azonban még képes károkat okozni. A Bükkös-patakban a kövicsíknak, a kövi ráknak és több kérészfaj lárvájának is otthonát jelentik a meder kövei közti természetes üregek, kimosódások. Ezek a fajok is mind védettek. Ha az ember átrendezi a köveket, azzal élőhelyeket szüntet meg, esetleg meg is sebesítheti a kövek közt megbújó apró állatokat. Ez a kőátrendező tevékenység egyébként szabálysértő is a nemzeti park teljes területén
– így a szakember.
A jövővel kapcsolatban pedig megtudtuk, hogy a patakok és más vizek halfaunájának nyomon követése állandóan zajlik, ami egy „végtelen történet”, folyamatos adatgyűjtéssel jár.
Ha jól tudom, természetfilmes kollégák is járják most a Bükköst, úgyhogy várható róla, illetve a Visegrádi-hegység többi patakjáról is egy film. Jómagam is gyűjtöm a filmanyagot, bár egyelőre még bizonytalan, hogy milyen formában fogom közreadni. Természetesen szívesen rendelkezésre bocsátom bármilyen szervezetnek, amely a patak védelmét tűzi ki célul. Nyitott volnék továbbá a már említett ismeretterjesztő programokban való részvételre is
– zárta gondolatait a halkutató.
Fotók: Facebook/budapesthalai/Szendőfi Balázs
