A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén 2004-2005 között a WWF közreműködésével, a LIFE projekt keretében került sor az – egyébként védett – eurázsiai hód visszatelepítésére, ami a Tisza mentén 9 helyszínen, 44 egyed szabadon bocsátását jelentette.
Mivel a hód természetes ellenséggel nem rendelkezik és jó szaporodási rátával bír, várható volt, hogy a nagytestű rágcsáló faj betelepítése egy idő után gondokat okozhat, írta meg a kotivizig.hu.
2010-ben már problémákat okozott a jelenlétük, de akkor még az árvízvédelmi töltésben jelentősebb kár nem keletkezett. A kihelyezett állomány azonban 2013-ben már gyarapodásnak indult, 2014 tavaszára a KÖTIVIZIG illetékességi területén a Tisza-tóban 5-15 család, a Tisza-folyó Kisköre-Csongrád közötti szakaszán 10-20 család, a Zagyván Jászberény-Szolnok közötti szakaszán pedig 5-10 család jelenlétére utaló nyomokat tapasztaltak az illetékesek.
A hódállomány jelentős gyarapodás 2016-tól lett egyértelmű, ezt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság monitoring tevékenysége is alátámasztotta.
2015 óta a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság minden évben kérvényt nyújt be a hód riasztására, illetve állományszabályozására, mert az állat üreg- és járatásó, valamint gátépítési szokása nagy veszélyforrás. A belvízelvezető csatornák és az öntöző csatornák depóniájába fúrt járataival állékonyságában meggyengül a létesítmény, ami többletterhelés alatt tönkremenetellel végződhet.
Károkat okoznak a hódok a vízfolyásokat kísérő idős puhafás állományban is. A KÖTIVIZIG egyetlen idős, őshonos fafajú fát sem vágott ki a Zagyva Zagyvarékasig terjedő szakaszán az elmúlt évtizedekben. Ezzel szemben a hódok kidöntik a fákat, amik aztán a hidak és kanyarulatok környezetében torlaszokat képeznek.
A természetvédelmi oltalom alatt álló eurázsiai hód tevékenysége tehát a nemzetközi (Natura 2000 hálózat) természetvédelmi oltalom alatt álló élőhely károsítását eredményezi, és az életmódjából fakadóan sajnos veszélyezteti a Tisza és Zagyva menti élővilágot is.
2019 végén a Magyar Természettudományi Múzeumban hódkonferenciát tartottak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében, ahol társ vízügyi igazgatóságok, természetvédelmi kezelők is részt vettek. Az eseményen felmerült, hogy milyen módon lehetne az állományt csökkenteni, de azóta sem történt előrelépés az ügyben.
Egyre égetőbb kérdéssé válik azonban az eurázsiai hód állományszabályozása, mivel a folyókat szegélyező galéria erdősávokat tönkreteszi, illetve vízkárelhárítási szempontból is jelentős kockázatot jelent a károkozásuk.
A puhafás galéria erdősáv megőrzése, megóvása, illetve pótlása érdekében több lehetőség is adódik:
- A hódállomány érintett területről történő kiszorítása, állományszabályozása lenne az elsődleges cél.
- Az idős fák megmentése érdekében a törzset egyedi védelemmel lehetne ellátni (tágulásra alkalmas fémhálóval) a rágás ellen, a hullámtéri kitettségből származóan azonban ez kétséges biztonságot ad (az árvizek idején az emelkedő vízszintekkel a rágások magassága is emelkedik, nem tájba illeszthető, rongálások), nagyszámú fa érintettsége miatt pedig jelentős a költségigénye.
- Az elpusztult faegyedek pótolhatóak lennének új facsemeték ültetésével. Ebben az esetben is kell gondoskodni törzsvédelemről, mivel csak őshonos fajú csemeték jöhetnek számításba, amelyek a táplálékul szolgálnak a hódoknak. A fatörzs átmérőjének növekedése intenzív, évente igazítást igényel, folyamatos bővítés mellett. Az inváziós fajok visszaszorítása, az ültetés és az éves karbantartás szintén jelentős költséggel párosul.
A felszaporodott, védett hódállomány esetében azonban az állományszabályozás az egyetlen célravezető megoldás, amelynek természetvédelmi állami feladatnak kellene lennie, mivel a károkozó és a kárt elszenvedő is védett érték.
