Az éjszaka vadászó, kis termetű állat alacsony számban, de előfordul a park vizes élőhelyein, ezért is értékes, hogy a munkatársak a közelmúltban több alkalommal is megfigyelték az állatot a Montág-puszta déli részén, egy dűlőút melletti gyepszegélyben, írta a Körös-Maros Nemzeti Park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A hermelin nyári bundája vörhenyes-barnás, téli bundája pedig fehér. Farkának vége azonban télen-nyáron fekete, ez alapján lehet megkülönböztetni a menyéttől.
Hermelinek további felbukkanására a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül legnagyobb eséllyel a Kis-Sárréten, a kardoskúti Fehér-tó térségében és a Csanádi puszták részét képező Montág-pusztán lehet számítani.
– közölte a nemzeti park.
A hermelint bundája a rejtőzködésben segíti, ami nemcsak a hangtalan zsákmányszerzésnél jön jól, hiszen ő maga is eledelévé válhat a rókáknak, nyesteknek, baglyoknak. Magányos vadász, főleg éjszaka és szürkületben keresi prédáját.
Kecsesek, mint a hölgyek
A nemcsak szép, de lenyűgözően kecses állat a nőiség jelképe egész Európában, sőt elterjedt volt az a középkori nézet, miszerint nimfává, tündérré változhatnak. A magyar nyelv is őrzi e kecsességet: a hermelin és a hozzá hasonló menyét ősi magyar elnevezése ’hölgy’ lehetett, rokoníthatóan a meny, menyasszony szavunkkal. A feledébe merült finnugor eredetű szó már csak mint ‘hölgymenyét’, azaz ‘hermelin’ élt a magyar nyelvjárásokban, amíg a nyelvújítás vissza nem hozta. Sőt divatot teremtett, már a nők tiszteletével összefüggő környezetbe emelve.
