Borostyán, vadszőlő indák és „Tiszaszag” elegyedik bódító harmóniába, ha gyalogtúrára indulunk a dóci határba. A falutól néhány kilométernyi távolságra takaros gátőrház húzódik a galériaerdő rejtekében. A villanypásztorral körbe kerített töltésoldalban legelésző juhok fölé emberemlékezet óta egy óriásfa sötétzöld sziluettje rajzolódik.
Falunk büszkesége a hatalmas szürke nyár, mely ott áll a töltés tövében. Törzs körmérete alig marad el a tíz métertől, így Magyarország legnagyobb fái között jegyzik. A falusiak emlékeit idézve nagyjából 170 éves lehet
– mesélte portálunknak Kucsora Mónika, dóci könyvtáros.
Megmenekültek az árvíz elől
Az Ópusztaszer és Sándorfalva között elhelyezkedő Dóc lankás dombként magasodik a környező homokhátság fölé: a szegedi dóm tornyának csúcsával egy magasságban helyezkedik el. A szegedi Nagyárvíz tragikus eseményei összefonódtak a kicsiny zsákfalu történetével, a faluba menekültek csónakjaikon a jeges ár elől a szegediek. Az 1879-es tiszai árvíz petresi gátszakadásának helyét ma egy emléktábla őrzi a töltésen. A tábla szövege felidézi a kora tavaszi történéseket:
Repülőgép törte derékba
Dócon többféle történetet őriz a szájhagyomány az óriás nyárfával kapcsolatban. A „Hét nővér” hét, tekintélyes vastagságú ága terebélyes csokrot alkot. Egyesek szerint a hét ágú óriásfa egyik vaskos ágába villám csapott, így tört derékba. Mások szerint – és talán ez a valószínűbb – az „égig érő fába” egy katonai repülőgép csapódott. Annyi bizonyos, hogy a repülő roncsai nem messze szóródtak szét az erdőtől. Nyári György főhadnagy a 2. kerékpáros zászlóalj tisztje volt, nevét a közeli szántóföldön egy emlékmű is megőrizte, mely ma is látható. A megkopott emlékkő felirata szerint a katona 1935. július 3-án szenvedett végzetes balesetet, hősi halált halt szolgálatteljesítés közben.
Vésett üzenetek
A fehér nyárfa 880 centiméteres törzskörméretével igencsak tekintélyes fának számít. Vaskos ágai szinte elvesznek szem elől ahogy feltekintünk a törzsének árnyékából. A rusztikus fába évszámok vannak bevésve, amik az ágakkal együtt folyamatosan nőnek, és egyre magasabbra kerülnek. Ottjátunkkor két, vaskos törzsön, nagyjából 5-6 méteres magasságban látszottak vésett betűk, feljebb még több, hasonló felirat rejtőzhet.
1953-ban a volt polgármesterünk – még gyermekként – felmászott a fára és a belevéste a nevét. Ő is több, még régebbi vésetet látott a magasban. Édesapjától tudjuk, hogy az 1800-as években ültették a Hét nővér fát, és a tőle nem messze található, öt darab idős jegenyét is
– sorolta a könyvtáros, hozzátette, a háborús időkben a nyárfa kiváló leshelyként szolgált a katonáknak.
Gyerekkori emlékek
Nem tudhatjuk biztosan, mi mindent véstek egykor az ódon törzsekbe, de bizonyos, hogy kevés faóriáshoz fűződik ennyi emlék, mint Dóc büszkeségéhez. A falubeliek megőrizték a nagyszülők hagyatékát, és igyekeznek a szájhagyományt átörökíteni gyermekeik és az unokák számára. Bakos Erika, helyi költőt is megihlette a nyárfa, így emlékezett gyerekkori kedvencére:
Fotók: Tóth A. Péter