A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) felmérte a magyarországi famatuzsálemek állapotát, írta az MTI.
A munka majdnem 11 évig tartott, és csaknem 2 ezer faegyedet vizsgált meg a MATE kutatója, hogy feltérképezze hazánk faóriásait. Az eredmények szerint a vizsgált egyedek több mint felét jó vagy kitűnő állapotban találták, viszont a fák mintegy 6 százaléka elpusztult.
A nagy törzskerületű fák változatos mikroélőhelyeket tartanak fenn, mint például odvak, korhadt törzsek, ágak, pusztuló koronák, hámló kérgek, amelyek mindegyike sok speciális fajnak ad otthont. Ilyenek például a gombák, zuzmók, madarak, apró emlősök és veszélyeztetett rovarfajok. Ezért is tekinthetők az öreg fák által meghatározott rendszerek a biodiverzitás globális forrópontjainak
– olvasható a MATE közleményében.
Vannak olyan fák, amelyekre koruk vagy méretük miatt, más idegenhonos fajok legnagyobb példányaira pedig ritkaságuk miatt kell kitüntetett figyelmet fordítani. Emellett olyan példányok is találhatóak hazánkban, amelyeket különösen szép növésük, alakjuk, esetleg a normálistól eltérő fejlődésük vagy történelmi, népi vonatkozásuk emel a természeti ritkaságok sorába.
Az idős és nagyméretű fák az ország természeti örökségének olyan pótolhatatlan, s ezért felbecsülhetetlen elemei, amelyek számbavétele és aktív védelme alapvető feladatunk
– hangsúlyozza Takács Márton, a MATE kutatója, aki terepi kutatásain több mint 45 ezer kilométert tett meg annak érdekében, hogy feltérképezze ezeket a kulturális, érzelmi hagyatékként is szolgáló természeti kincseket.
A kutató 48 nemzetségből, azon belül 72 fajból vizsgálta az egyedeket. A legtöbb faegyed közönséges bükk (400 darab) és kocsányos tölgy (379 darab) volt. A fákat érintő fertőzések tekintetében a leggyakrabban előforduló gombás megbetegedés a taplófertőzés volt, amely a felmért 2 ezer fából 123 fa esetében fordult elő – részletezik a beszámolóban.
A felmérés során az is kiderült, hogy a tapló a közönséges bükköt károsítja a legjobban, 400 bükkfából 66 fertőzöttet talált a szakember. Agrobaktérium-fertőzéssel a felmért egyedekből 217 fa volt érintett, ez a típusú fertőzés a fekete nyárfát sújtja leginkább. Borostyánt, amely a legnagyobb arányban a kocsányos tölgyeken fordult elő, a felmért 2 ezer fából 353 fa esetében találtak.
Összességében elmondható, hogy a vizsgált egyedek 52,35 százaléka jó vagy kitűnő állapotban volt, ezzel szemben a fák mintegy 6 százaléka elpusztult. Bizonyos fajok, mint a nyárfa, legnagyobb képviselői általában rossz állapotban vannak.
Sajnos azoknak a fajoknak, amelyeknek több károsítóval kell felvenni a küzdelmet – mint például a bükk egyedei -, ott még lehangolóbb a kép
– mutat rá a szakértő.
Takács Márton szerint a dokumentálás döntő jelentőségű, hiszen az elmúlt egy-két évtizedben olyan óriásokat vesztek el, mint a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a zsennyei kocsányos tölgy, a rák-tanyai hegyi szil vagy éppen a balatonhenyei bükk.
A szakértő bízik abban, hogy az analízis során kapott adatok – az egyes adatbázisok frissítése, kibővítése nyomán – hozzájárulhatnak e ritka természeti értékeket képviselő növények védelméhez, tovább éléséhez.