Bár a gombák igazi szezonja az ősz, nem kell lemondani a gombázás öröméről az év többi részében, így télen sem. Bár kevesebb fajta gomba található a hideg évszakban az erdőkben és ezek közül sem mind ehető vagy árusítható, azért a szemfülesek ilyenkor is megtölthetik a kosarukat ebédnek valóval.
Gyakori gombafaj télen a téli fülőke.
Októbertől márciusig megtalálható elkorhadt fák kérgén, leggyakrabban fűzön, nyárfán, kőrisen és bodzán, erdőkben, de előfordulhat a kertekben is. Még a hó alól is előbújik.
A gomba kalapja 1–5 centiméter átmérőjű, sárga-rozsdasárga, közepe gyakran sötétebb, gyengén bordázott, vékony húsú, nyirkos időben tapadós. A lemezek halvány sárgásak, néha fehérek, viszonylag vastagok, kissé távol állók és foggal tönkhöz nőttek. Az alul sötétbarna, felfelé világosabb tönk főleg az alsó felén bársonyos felületű, szívós húsú, 3–8 centiméter hosszú. Íze és illata jelentéktelen.
A késői laskagomba is egyike kevés számú téli gombáinknak.
Nevezik még bükkfagombának, fagygombának, kék törzsöknek is. A késői laskagomba a természetben az első deres, késő őszi éjszakák után nagy csoportokban jelenik meg. Kora tavasszal is előfordul, bár akkor ritkább. Szeptembertől márciusig a lombos és tűlevelű erdőkben, élő vagy elhalt fák ágain vagy tuskóján terem. Széles körben elterjedt az északi mérsékelt övben.
Kalapja 5–15 centiméter átmérőjű, krémszínű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. Húsa fehér, az idősebb példányok esetében rágós, szálkás. Illata taplószerű, íze lágy. Tönkjével az élő, vagy elhalt lombhullató fákhoz kapcsolódik. Egyedei csoportosan, egymás fölött, csomókban, jellegzetes kagyló alakban jelennek meg.
Júdásfülgomba vagy júdásfüle gomba, népies nevein fagomba vagy fülgomba, parazita életmódot folytató, Magyarországon gyakori, ehető gombafaj.
Egész évben, főként kora tavasztól késő őszig, de télen is megtalálható, lombos fák, elsősorban fekete bodza, bükk és tölgy elhalt ágain, csoportosan növő, gyakori faj. Termőteste fül vagy kagyló formájú, összenövéskor lebenyszerű, olykor teljesen féloldalas. Külső oldalánál színe vörösesbarnás, okkerbarnás, szürkésbarnás, ritkán áttetszően fehéres, felülete bársonyosan szőrös, nemezes, erősen ráncos, redőzött. Belső oldalának színe sárgásbarna, vörösesbarna, feketés, felülete csillogó, ráncos, redős, széle hullámos, kissé felemelkedő. Száraz időben a termőtest összezsugorodik, majd nedvesség esetén újra kiterül.
Sokan nem találják bizalomgerjesztőnek, mert húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú. Pedig jó étkezési gomba. Levesnek különösen finom. Kiválóan szárítható és fagyasztható. Egyedülálló módon áztatás-, vagy fagyasztásból való felolvasztás után tökéletes módon visszanyeri eredeti formáját és rugalmasságát.
