Az Erdélyi-szigethegység Románia nyugati részének meghatározó hegytömbje, amelynek a közepén helyezkedik el a Pádisi karsztfennsík, a magyar-román határtól mindössze 100 km-re.
A Pádisi karsztfennsík a Bihar hegység, Erdély és Románia egyik legkülönlegesebb karsztvidéke, mivel a karsztjelenségek valamennyi változata megtalálható itt.
Tengerszint fölötti átlagmagassága 1250-1300 méter, de egyes csúcsai elérik az 1650 méteres magasságot is – például a Kék Magura.
Aki járt már ezen a gyönyörű vidéken, az tudja, hogy annyi természeti csoda található itt, ami talán sehol máshol a Földön. Dús fenyőerdővel borított hegyek, völgyek, sziklaszirtek, kilátók, föld alatti tavak, felszíni tavak, szorosok, kanyonok, kitörések, források, búvópatakok, barlangok, dolinák, zsombolyok tömkelege figyelhető meg eme apró területen.
Állatvilága is meglehetősen gazdag, hiszen az itt lévő erdők bővelkednek őzekben, nyulakban, mókusokban, rókákban, és az eldugottabb, magasabban fekvő területein vaddisznók is előfordulnak. Növényvilága is teljesen egyedi, és amiről már sokan hallottak és láttak az a tavasszal nyíló sáfrány éppen az elkövetkező hetekben borítja majd be a mezőt.
Ahogy a hegyekhez közeledünk, már látszik, hogy bár több helyen havas még a táj, de ahol olvad, ott már tömegesen bújnak elő a kis apró csodák. A Bál réten és a Pádisra vezető szerpentin mellett már elkezdődött a virágzás.
A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó sáfrány (Crocus) nemzetség legészakabbra húzódó, kora tavasszal virágzó, védett faja. Élőhelyei hegyvidéki, alhavasi rétek, legelők, bozótok, üde lombhullató erdők, főként gyertyános–tölgyesekben, keményfa-ligeterdőkben és ezek tisztásain él. 10-20 centiméter magasra nő. Magyarországon elsősorban az Észak–Alföldön fordul elő.
A boglárkafélék családjába tartozó fokozottan védett, sárga virágú növényfaj. A Magyarországon csak Csorvás környékén előforduló erdélyi héricset a tudomány a tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a volgamenti hérics (Adonis volgensis) állandósult hibridjének tekinti.
Az apró nőszirom valaha valóságos szőnyegként borította a Kárpát-medence több kistáját, így a Pest környéki homokhátakat is. Mára a tépdeséstől erősen megritkult. Gyakran forgatják ki a kopárok fásításakor is. Vad állományai találhatók a Kaukázusban, Oroszország nyugati részén, és Európa egyéb déli és keleti országaiban is.
