Az Al-Duna a romániai Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között több, egymást követő szorosból áll, melynek leglátványosabb, leghíresebb természeti képződménye a Kazán-szoros, ami egyrészt a romániai Vaskapu Naturpark, másrészt a szerbiai Vaskapu Nemzeti Park területén található. Perei Árpád útibeszámolója.
Orsova, az egykori Magyar Királyság „végső helye” (végvára) a Dunánál
Magyarországról az Arad – Temesvár – Lugos útvonalon autópályán, majd tovább a Karánsebes-Herkulesfürdő-Orsova útszakaszon jó minőségű főúton érhetjük el az Al-Duna vidékét. Szegedtől vagy Békéscsabától is mintegy 330 km távolságra helyezkedik el a mintegy nyolc ezer lakossal rendelkező, az Orsovai-öböl partján kellemes, tengerparti hangulatot keltő, kissé megkopott kisváros, Orsova, amely a térség fontos közúti, vasúti és hajózási központja és kiinduló pontunk lehet az Al-Duna romániai partjáról fellelhető szépségeinek bejárásához.
Orsován járva feltétlenül érdemes rövid sétát tenni a Dunánál, a hatalmas öböl partján úgy érezzük magunkat mint valamelyik déli tenger partjánál. Az orsovai kikötőből kisebb-nagyobb hajók indulnak a Kazán-szoros irányába. A városban felkereshetjük a piac mellett álló, Hans Fackelmann által tervezett, 1976-ban átadott, érdekes kialakítású római-katolikus templomot, ahol időnként magyarul is tartanak istentiszteletet a mai napig is itt élő, maroknyi magyarságnak. A templomban a Szent Korona Szövetség 2004.májusában háromnyelvű emléktáblát állított, a tábla szövege felidézi a magyar királyi korona viszontagságos történetének Orsovához fűződő szakaszát: „A Szent-Korona Orsovánál volt 1849-tõl 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent-Korona ittlétének emlékére 1855-ben „Koronakápolnát” építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelők ezen táblát állították”.
Orsován még két látnivalóra hívom fel a figyelmet: táblák jelzik az utat a várostól délre fekvő, Dealul Moşului magaslaton álló „Manastirea Sfanta Ana” kolostorhoz, ahonnan szép panoráma nyílik az előttünk lévő öbölre. Ha kisebb túrához van kedvünk, akkor Cserna torkolatánál emelkedő Allion-hegyre kapaszkodhatunk fel, ahonnan az öböl és egész környéke tárulhat fel előttünk. Az egész Al-Duna képét jelentős mértékben megváltoztató hatalmas nagyságrendű munkálatok, a Vaskapu I vízerőmű építése zajlott itt több mint fél évszázaddal ezelőtt a Duna Orsova utáni szakaszán, a Vaskapu-szoros alatt.
A város ma már más helyen áll, mint az évszázadokon át a történelmi Magyarország egyik déli határpontjának is számító Ó-Orsova, mivel a hetvenes évek elején a vízerőmű megépítésével (a duzzasztás miatt mintegy harminc méterrel megemelkedett vízszint miatt) víz alá került a régi település (5 más faluval és egy szigettel együtt) és azt a kiszélesedett Cserna-vagy Orsovai-öböl partján építették fel újra. A régi Orsovával hullámsírba küldött sziget pedig nem más, mint a sokáig közös török-magyar tulajdonban lévő idillien bájos Ada-Kaleh (korabeli nevén: Új-Orsova), egyes feltételezések szerint Jókai Aranyemberének “Senki-szigete”. Mielőtt a folyó menti látnivalókkal foglalkoznánk, ismerkedjünk meg az Al-Duna képét, járhatóságát alakító munkálatok történetével, mivel ezeknek hatásaival úton-útfélen, szinte minden nevezetesség kapcsán szembesülni fogunk.
Az Al-Dunai szakasz szabályozása
Báziásnál kezdődik és Turnu-Severinig (Szörényvár) tart azon Al-Dunai szakasz, amelynek rendszertelen vízfolyása, zuhatagjai, sziklaszirtjei és zátonyai ősidők óta veszedelmessé tették a dunai hajózást a Fekete-tenger felé. A Római-birodalom keleti határát képezte a Duna (limes) és már ők is kísérletet tettek a problémás szakaszok csatornákkal történő hajózhatóvá tételére. A 19. században aztán
Széchenyi István volt az, aki felismerte a szabályozás lehetőségét és Vásárhelyi Pál, a kor kiváló mérnöke segítségével látott neki a terv kidolgozásának. Fő céljuk az volt, hogy a Al-Dunát hajózhatóvá téve a gőzhajók akadálytalanul haladhassanak a magyar árucikkekkel a keleti piacok felé.
Széchenyi 1830-ban Desdemona nevű, evezős fahajójával útra indult és terepszemlét tartott a zátonyokkal tűzdelt Kazán-szoros és Vaskapu vidékén, 1833-ban pedig már a munkák királyi biztosaként irányította a munkálatokat. Vásárhelyi részletes terveket dolgozott ki a Vaskapu szabályozására és az 1833-ban megkezdődött munkálatok során mintegy ezer köbméter sziklát robbantottak ki. Széchenyi és Vásárhelyi azonban hamar belátni kényszerültek, hogy a kor technikai szintjén nem tudják kivitelezni a Vaskapu szirtjeinek tervek szerinti eltüntetését, de fő céljukról, a Keletet Nyugattal összekötő útvonal megvalósításáról nem mondtak le.
Ha nem a vízen, akkor a szárazföldön akarták biztosítani a szabad utat, ezért hozzáfogtak a későbbiekben Széchenyi-útként ismert út kivitelezéséhez. A part mentén sokszor a meredek sziklafalba vésve építettek az utat (1833-1837), ami a hajók vontatását ill. azt tette lehetővé, hogy alacsony vízállásnál egyes folyószakaszokon a hajók rakományát szekérre rakva is tovább- szállíthatták a hajózható folyamrészig.
Az Al-Duna szabályozása akkoriban ugyan félbe maradt, de az évtizedekkel később (1890-1899) továbbfolytatódott. A 120 kilométeres szakasz legproblematikusabb része ezúttal is a veszélyesen zuhatagos, kiismerhetetlen mederviszonyairól hírhedt Vaskapu szabályozása volt. A meder sziklafalába itt több kilométer hosszú, 80 méter széles és 3 méter mély “csatornát” robbantottak. A Széchenyi által elvégzett szabályozás után elért 152 napos hajózási időszakot ezzel 290-re növelték és így az év nagy részében akadálytalan lett a Duna a gőzhajók számára Passau-tól egészen a Fekete-tengerig.
Az 1896. szeptember 27-én tartott avatáson a Vaskapu-csatornán a Monarchia, Szerbia és Románia uralkodóit szállító, Ferenc József nevét viselő hajó haladt át elsőként. 1964-1971 között a hajózási viszonyok további javítására illetve a vízi energia hasznosítására építették meg a Vaskapu duzzasztó- ill. erőművet, amelynek ünnepélyes átadása 1972.május 16-án Tito és Ceaușescu jelenlétében zajlott.
A Vaskapu-erőmű, a Traján-híd maradványai
Szörényvárnál Orsováról a Duna folyását követve, Vaskapu-erőmű illetve Szörényvár felé haladva az első, Csernáról elnevezett viadukt végén bal oldalt tábla jelzi, hogy ott, a Kárpátok déli lábánál indul 2300 km hosszú útjának – a szlovákiai Dévény felé – a „Kárpát-koszorú” 7 országot érintő túraútvonala. Továbbhaladva 17 kilométeres látványos út után érjük el a Vaskapu- vízerőművet, majd később, újabb 9 km után Szörényvárt (Drobeta Turnu Severin-t). Féltucatnyi viadukton és egy alagúton át haladunk az erőműig, jobb oldalunkon a megzabolázott vaskapui Duna-szakasz illetve a másik oldalról sziklákkal övezett út magával ragadó látvány.
Az erőműben múzeum működik és a turbina-csarnokba is szerveznek csoportos látogatást előzetes bejelentkezés után. Az Orsova és Turnu-Severin között fekvő Vaskapu I. erőművet 1964-ben kezdték építeni és a 70-es évek elején készült el. A mai napig is a világ legnagyobb vízerőműveinek egyike, ahová majd 3 millió köbméter betont építettek be. Gátja 441 méter hosszú és 60 méter széles, a vízrendszer 33 méteres duzzasztást hozott létre. A megemelkedett vízszint miatt a felsőbb Duna-szakasz képe jelentősen megváltozott, a hajózási problémák viszont végképp megszűntek. A húsz kőoszlopos, több mint 1000 méter hosszú és 14,55 széles ”Traján”-híd az igen tehetséges, de szomorú sorsú Damaszkuszi Apollodórosz mester műve és kora egyik csodája volt. Érdekesség, hogy alacsony vízállásnál előbújnak a Dunából a hídoszlopok is, ma is láthatóak a 2 parton a hídfők romjai. Apollodórosz mester vezetésével a Vaskapuban a hajózást gátló sziklaszirtek miatt csatornát is kezdtek építeni, de befejezni a történelem viharai miatt már nem tudták. Szörényvár várát nemrégiben újították fel.
Orsovától a Kazán-szoros felé
Orsovai időzésünk után az 57-es, Ómoldova/Újmoldova felé vezető úton indulunk tovább a Duna felsőbb folyása irányába. A várost elhagyva néhány kilométeren át dombok között, a Dunától távolabb haladunk, majd ismét a folyóhoz visz le az út és ezután már közvetlen mellette haladunk (ezután csak a Nagy Kazán-szorost kerüli meg majd az út egy szakaszon – a mészkő-fennsíkra felívelve – Dunnatölgyesnél). A Duna két partját szorosan szegélyező sziklafalak, csodás hegyoldalak, emléktáblák, várromok teszik felejthetetlenné az utazást, Európa egyik legszebb útszakaszán járunk. A régi zuhatagos Dunát azonban már hiába keressük, az már a múlté, az Isztert megszelídítette az ember.
Hiába keressük itt a duzzasztás miatt mélyen (20-30 m) víz alá került Széchenyi–utat is a görögök által Klisszurának nevezett vidékén, csak messzebb, Lászlóvára felé haladva maradt meg egy szakasza, felette ott áll a mai napig is az óriási méretű Baross-emléktábla. De ha már az emléktábláknál tartunk, tegyünk említést a a Kis Kazán-szoros előtt, a 964,7 fkm-nél elhelyezett, a dunai hajókázásnál jól látható, közel kétezer éves „Tabula Traiana”-ról, ami Traianus császár sziklába épített útjának állít emléket a szerb oldalon. Korábban a római út párkánya falába vésett fülkében állt a Traján-tábla, a duzzasztás után azonban kivésték és egy vízszint feletti sziklában helyezték el, miközben a Traján-út örökre víz alá került.
A tábla szövege hozzávetőleges fordításban a következő:
Uralkodó császár, az isteni Nervus fia, Nerva Traianus, Augustus Germanicus, Pontifex Maximus, negyedjére a nép képviselője, a haza atyja, háromszoros konzul leküzdötté a hegyek és a Duna szikláit és ezt az utat építette.
A túloldali Traján-tábla után, de még a Kis-Kazán szoros előtt nem sokkal, a Mraconia-patak dunai torkolatánál egy hatalmas sziklában monumentális nagyságú emberarc, Decabel dák király arca rajzolódik ki az 1994-ben megkezdett munka nyomán, amit hírek szerint egy idegenbe szakadt román milliomos pénzelt. Az arc magassága kb. 40 méter, szélessége 25 méter, az orra is 7 méter. Decebal volt az, aki egyesítette a dák törzseket 80 és 106 között, és akit egyébként a már sokszor emlegetett Trainaus római császár győzte le és az a vereséget nem tudván elviselni, kardját maga ellen fordítva öngyilkos lett. A szobor megtekintése után elhaladunk a Kis Kazán-szorosba érünk, majd a dubovai (dunatölgyesi)-öbölből (970 fkm) pedig már belátni a majdnem 4 km hosszúságú Nagy Kazán-szorosba is.
Kazán-szoros
A Kazán-szoros a Duna légvadregényesebb, leglátványosabb szakasza. A folyó itt hirtelen összeszűkül és a víz a legszűkebb helyen 170 méteres szorosban tör előre, a vízmélység pedig 80 méter körüli. A szabályozások előtt veszélyes sellők, sziklazátonyok, sebes folyás, keresztirányú áramlatok, hatalmas sziklák jellemezték a szorost. Bővelkedett örvényben, olyan volt mintha forrna az üstben (kazánban) lévő víz, innen eredetezhető a neve. A Kazán vidéke védett terület, gazdag növényvilággal rendelkezik: bánáti szegfű, medveköröm és kikerics is fellelhető itt. A két szorosban az összeszűkülő, magas és fehérlő sziklafalak között hömpölygő Duna a környező kilátópontokról csodás látványt nyújt. Túralehetőség kínálkozik mind a két irányban.
A Kis-Kazán és a Nagy-Kazán szorost elválasztó, hatalmas Dunatölgyesi-öböl után utunk elhagyja a Duna partját és felkapaszkodik a hegyre, Dunatölgyes (Dubova) településhez, innen indul a Nagy-Kazán kilátótópontjaihoz a túra. Alig félóra múlva a Nagy-kazán szoros sziklás peremére érünk, ahol fantasztikus látványban lesz részünk, alattunk a mélyben a majd függőleges sziklafalak által övezett Duna hömpölyög, szemben a szerb oldalon a Nagy Strbac (Veliki Strbac) impozáns szikláit láthatjuk, egy másik kilátópontról a dubovai-öböl szépségeit csodálhatjuk meg.
A Vaskapu-erőmű megépítésekor a felduzzasztott víz alá került a Kazán-szoros bejáratánál a Széchenyi-tábla. Az eredeti, óriási méretű, magyar nyelvű táblát Széchényi emlékének tisztelegve 1885-ben a Magyar Építész- Egylet a Széchenyi-út feletti sziklában helyezte el a szorosban. Pár évvel ezelőtt, 2018. májusában széles körű együttműködés eredményeképpen új, nagy méretű közel 4×3 méteres tábla került felavatásra az eredeti tábla közelében. A Magyar Hajózási Egyesület által megtervezett magyar, román és angol nyelvű, 600 kilogrammos emléktáblát, melyet székelyudvarhelyi alpinisták szereltek fel a sziklafalra a vízszint feletti 3 méter magasra. A falu közelében 2 barlang is található. A Nagy-Kazánban található, kb. 5 méterrel a víz szintje felett fekvő Veterani-barlang arról nevezetes, hogy 1692-ben Veterani osztrák tábornok itt tartoztatta fel a túlerőben lévő törököket és a mai napig láthatóak ott a korabeli erődítési munkálatok nyomai, a nagyobb Ponicova barlang egyik „bejárata” szintén a Duna feletti meredek sziklafalban helyezkedik el.
Középkori várak, Baross-emléktábla, Babakáj-szikla
Dunatölgyes után utunkat ismét a Duna mellett futó úton folytatva Tiszóvica (Tisovita) után, Szinice (Svinita) falu előtt 4 kilométerrel a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építményt fedezhetünk fel, a harmadik torony igen alacsony, ezért magasabb vízállásnál nem is látható. A ”Háromtorony” (Tre Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. Valószínûleg Zsigmond építette, aki több várt is emelt az Al-Dunán, első írásos említése 1428-ból való. Alacsony vízállásnál a tornyokhoz le is lehet sétálni, egyébként a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak.
22 kilométer után Drenkovánál a vízben megpillanthatunk egy várfalat, Drankó várának, egy középkori magyar végvárnak, vízzel dacoló romjait.
A Szörényi-bánság fontos erősségét a XIV. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták és feltehetőleg le is rombolták. Szép sziklafalak mellett haladunk tovább a Galambóci-szoros felé. Lászlóvára előtt pár kilométerrel, a megmaradt Széchenyi-út mentén a sziklafalat fürkészve egy hatalmas 10×7 méteres márványtáblát, a Baross-emléktáblát fedezhetjük fel. Baross Gábor közlekedési miniszter – a vasminiszter – Széchenyi örökébe lépett és szorgalmazója volt az Al-Dunai szabályozás révén megvalósuló gőzhajózásnak. Pár kilométer után, a túloldalt (Szerbiában) a nemrégiben felújított, látványos Galambóc vára tűnik fel. Itt már a rómaiaknak is volt erődítésük (Columbaria). Galambóc a legfestőibb és legépebben fennmaradt várrom az Al-Dunán. A Duna duzzasztása itt is megtette hatását, a vár alsó része vízben áll. Galambóc vára tartósan szerb kézben volt, de 1427-ben át kellett volna adni Zsigmond magyar királynak a várat, e helyett a várkapitány török kézre juttatta.
Nemrégiben nagyszabású felújításon esett át és az Al-Duna kihagyhatatlan látványossága lett. A jelenleg felújítás alatt álló és a tervek szerint 2023 második felében a látogatók számára átadásra kerülő Lászlóvár (Szent László vára) Coronini/Pescari (Lászlóvára) község mellett, Újmoldovától délre, a Galambóci várral szemben áll a Duna parti „Várhegyen”. A hajdanán az Al-Dunánál lévő legerősebb, eddig romokban álló magyar várat Zsigmond királyunk hamarjában építtetett fel 1427 telén a Galambóc elleni támadás előkészítéseként. A romokhoz felmászva szép kilátásban lesz részünk. Elénk tárul a közeli Babakáj (Nagyapó-szikla) is, a magas sziklán az Al-Dunai szoros kezdetén valamikor állítólag török őrtorony állt. Ómoldova felé tekintve az egykori Moldova-sziget helyén egy nagy, 5-6 km széles öböl látható.
Az Al-Dunai kirándulásokat feltétlenül kössük össze Herkulesfürdő meglátogatásával, ott, a Cserna völgyében sok túralehetőség és fürdési lehetőség várja a turistákat.
