A télbe lopakodott tavasz után január összeszedte minden erejét, hogy bebizonyítsa, a tél az úr. Fagyos levegő járja át napok óta az országot, nyomában különleges szépségek őrzik az emlékét. Van, ahol a víz és a fagy találkozásából a természet jégcsapokat faragott, hazánk nagy részén minden reggelre vastag dérpaplan alá bújik a táj, hogy a Nap fénye különleges fényjátékot tudjon űzni a jégkristályokkal, és vannak helyek, ahol a tiszta levegő hatalmas távolságokat nyit meg a szemünk előtt.
Lucza Zsolt – aki már többször is megmutatta portálunkon különleges hangulatú fotóit -, dacolva a faggyal ismét a Mátra felé vette az irányt, hogy a Galya-kilátóból a kristálytiszta levegőben a messzeséget tudja kémlelni. A kilátó az egyik legkedvesebb hely a számára, ahonnan páratlanul szép panoráma tárul szemei elé minden egyes látogatása alkalmával.
A hideg levegő és a felhőtlen égbolt miatt gondoltam, hogy szép lesz majd a kilátás. A levegő hőmérséklete pont ellenkezője volt a korábbi napoknak, ugyanis most a magasban volt melegebb a levegő, csak -6 fok. Amikor indultam a kis völgyekben, fagyzugos helyeken -10, -11 fok is volt. A tiszta és fagyos levegőben levegőben a Bükk kristálytisztán látszódott, dél felé az Alföld irányába is a végtelen tárult a szemem elé. Nyugat felé volt egy picit párásabb a levegő
– osztotta meg kora reggeli élményeit a Sokszínű vidékkel.
Ezeket a különleges pillanatokat azonban felülmúlta az a látvány, ami az északi irányba fogadta őt, hiszen a Tátra fodrozódó csúcsai mintha karnyújtásnyira lettek volna tőle.
A Tátra mintha csak előttem lett volna, olyan közelinek tűnt. A Magas- és az Alacsony-Tátra is jól látszódott. Megvártam míg a felkelő Nap sugarai megszínezik a havas csúcsokat, akkor készültek a fotók. Egyedül voltam, csend volt, nem fújt a szél. Pár órát elnézelődtem volna még, de mennem kellett dolgozni
– részletezte Zsolt nem mindennapi élményét, ami szó szerint rabul ejti az embert.
Nem csak Zsoltot késztette a kristálytiszta levegő téli kalandra, hanem Pozsik Gábort is, akinek a gyönyörű fotóit már több alkalommal bemutattuk portálunkon.
Gábor egy másik helyszínt választott, de ő is a magasba ment ahhoz, hogy csodálatos panoráma táruljon szemei és fényképezőgépe elé. Fotós társaival Salgótarján közelében a Boszorkány-kőre és a vele szomszédos Salgó várába túráztak, hogy egyik kedvenc témáját meg tudja örökíteni.
Már régóta vártam arra, hogy hideg, száraz légtömegek érkezzenek, ugyanis ilyenkor a tiszta időben feltűnnek a Magas- és az Alacsony-Tátra vonulatai Salgó várából és annak környékéről, ahonnan mindig csodás panoráma tárul elénk. Egyik kedvenc témám a Somoskői várat megörökíteni a Tátrával, így szerda reggel munka előtt néhány fotós barátommal kimentünk a Boszorkány-kőre és a vele szomszédos Salgó várába fotózni. A szikrázó napsütésben körülbelül mínusz 5-6 fok lehetett. A képeken Somoskő vára látható, hátterében a Magas-Tátra csipkézett csúcsai, valamint az Alacsony-Tátra, az előtérben pedig Somoskő
– mesélte el Gábor élményét a Sokszínű vidék megkeresésére.
A messzi távolságok, az egyedi panoráma nem csak észak felé nézve volt ámulatba ejtő, hanem a déli irányba is. Szemei előtt tisztán kirajzolódtak Salgótarján településrészei, Zagyvaróna, Vízválasztó és a belváros, ahol a kissé párás, szmogos levegő megrekedt. Ahogy pedig a Nap első sugarai megsütötték a völgyvárost, különlegesen szép látványt nyújtott.
Ezek a képek egy nagyobb teleobjektívvel készültek, semmi manipuláció nincs rajtuk
– tette hozzá Gábor.
