Ezt az újabb építészeti kincset azon az utazásomon fedeztem fel, mikor a rábaszentmiklósi Árpád-kori templomhoz mentem vissza fotókat készíteni. A templom gondnoka, Lendvay bácsi (aki a műemlék mellett lakik, a Kossuth Lajos utca 14. számú házban, és amikor otthon van, szívesen kinyitja a templomkaput az érdeklődőknek) felé fordulva kérdeztem, hogy van-e még itt valami épített örökség a környéken, amit megnézhetnék.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor egy másik Árpád-kori templomról kezdett el mesélni, ami szintén a Rába partja mellett magasodik két faluval lejjebb, alig hat kilométerre. Azt mondta, hogy a Marcal mellékfolyó hídján át kell menni, de a Rábáén már nem, a híd felé kanyargó országútról már látni is lehet a két tornyot.
A templom Mórichida után még Árpás előtt áll, a település egy kis különálló részén Dombiföld (az egykori Kis-Árpás) előtt, a Rába jobb partján. Közel ezer éves település Árpás, melynek nevét 1030-ban említik először oklevelek, majd pár év múlva már a határában található rév jövedelméről szól az írás. 1240-ben királyi látogatásról tudósítanak a fennmaradt iratok.
Sajnos a népszámlálási adatok szomorú képet mutatnak, hiszen míg 1962-ben Árpáson még öt híján 600-an éltek, ez a lélekszám 2008-ra 249-re csökkent. A 2023-as népszámlálás azonban már 260 főt mutat. A falu azt írja weboldalán, hogy a folyamat elején a fiatalok elvándorlása volt a jellemző, az utóbbi évtizedben azonban már az elhalálozások és születések közti negatív mérleg a fogyás fő oka, de ez most némi változást mutat az utóbbi évtizedben.
Pedig a környezet igazán életrevaló, a két folyó között szépséges a táj, igazi kiránduló-paradicsom lehetne. A Marcal partján ki is építettek egy klassz piknikező helyet, a Rába partja is végig rendezett, és ha nincs áradás, megannyi helyen lehet pokrócot vetni a fűre. Az pedig, hogy két ilyen ősi templom is áll a környéken, vonzó látnivaló lehet.
És kanyarodjunk is vissza Árpás Árpád-kori műemlékéhez, a Szent Jakab apostol templomhoz, ahol az információs táblán azt írják, hogy a Móric ispán alapította premontrei templom a 13. század első felében épült, és a román stílusból a gótikába hajló téglaépítészet ritka példája ez a templom egyhajós, egyenes szentélyzáródással és két toronnyal. A homlokzat éke a domborműdíszes félköríves timpanonú kapu.
A templom főoltárképének pedig igen különleges története van. A Sopronmédia írta, hogy a Köpönyeges Madonnát ábrázoló oltárképet a flandriai Jan Thomas, Rubens egyik utolsó tanítványa festette. A 260 x 180 cm-s képet valószínűleg Nádasdy Ferenc országbíró rendelte fogadalmi festményként a háborús állapotok miatt és hálából saját egészségének javulásáért.
Az értékes művet a klarisszák jól eldugott árpási birtokán helyezzék el, eredetileg a nagyszombati ferences templomnak szánhatta Nádasdy. A probléma az volt, hogy a kép alján, a Szűz Mária védelmező köpönyege alatt együtt térdel a pápa, Lipót császár, Széchényi György győri püspök, Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter horvát bán, Frangepán Ferenc főnemes és a megrendelő Nádasdy.
Utóbbi négyet, mint a Wesselényi-féle összeesküvés főúri résztvevőit leplezték le a későbbiekben. Wesselényi 1667-ben meghalt; Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt pedig letartóztatták és 1671-ben kivégezték. Emiatt takarták el biztonság kedvéért ezt a festményt a Szent Jakab-képpel (amely most is oltárkép a templomban), csaknem két évszázadon át rejtőzött mögötte. Ma az eredeti Köpönyeges Madonna képet a győri Egyházmegyei Kincstárban őrzik, kicsinyített másolata látható a templomban.
Az épület környezetét az utóbbi időben felújították, pihenő helyet alakítottak ki és egy kálvária gyönyörű stációi ölelik közre a műemléket. Szerintem a szentmiklósi és árpási Árpád-kori templomok kihagyhatatlan célpontok kirándulások, kerékpártúrák alkalmával.
