A mostanihoz hasonló kánikulai napokon másodpercenként 10-15 köbméter víz párolog el a Tisza-tóból – közölte a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a méréseik alapján a Facebook-oldalukon. Ez azt jelenti, hogy a 104 négyzetkilométeres víztározóból naponta hozzávetőlegesen egymillió köbméter, azaz egymilliárd liter távozik a légkörbe.
A párolgás mértéke a levegő és a víz hőmérséklete mellett a szélsebességtől, a levegő páratartalmától, a vízfelület nagyságától és mélységétől, a vízminőségtől és -összetételtől, illetve a napsugárzás intenzitásától is függ.
A párolgás jelentős hatással van a vízkészletekre, különösen az olyan régiókban, ahol a víz utánpótlása korlátozott. A párolgás révén a víz visszakerül a légkörbe, és hozzájárul a csapadékképződéshez, amely alapvető a földi élet fenntartásához.
Vízkészletek csökkenése: A magas párolgási arányok csökkenthetik a tavak és víztározók vízszintjét, ami különösen kritikus a szárazabb régiókban.
Éghajlati hatások: A párolgás szerepet játszik az éghajlati rendszerekben, befolyásolja a csapadékeloszlást és a hőmérsékleti mintázatokat.
Ökoszisztémák: A párolgás mértéke befolyásolja a tóban élő organizmusok élőhelyét és a víz minőségét. Az extrém párolgás például magasabb sókoncentrációt eredményezhet, amely negatívan hat a halakra és más vízi élőlényekre.
