Izgalmas elképzelni, milyen lehetett a korabeli vidék, amikor egy földbe szórt makk képében elkezdődött a hihetetlen méretű faóriás földi léte. Rákóczi idején – mert nagyjából akkoriban ültethették – az alföld tengersík vidékén még a természet volt az úr, csak később jelentek meg az első nagyobb kiterjedésű mezőgazdasági parcellák ezen a tájon.
A terület mai képe már a nagyüzemi mezőgazdaság képét viseli magán, közelében a Maros töltéssel és az égszínkékben úszó szivattyúházzal. A Fehértói csatorna másik partján, egy tenyérnyi erdő szélén áll a deszki nagy fa, melyet a helyi iskolások és az alföldi természetjárók évről évre felkeresnek, hogy tiszteletüket tegyék a természet csodálatos teremtménye előtt.
Évszázadokon át téli fagyok dermesztették, forró napsugarak perzselték, őszi esők áztatták a Maros árterének közelében cseperedő tölgyfát, melyet a természet szerelmeseinek talán Deszk felől, a Maros töltés mentén célszerűbb megközelíteni. A kellemes zugban egy kényelmes pihenőhely várja a megfáradt vándorokat.
Középkori romok Szőregen
A nagyobb kihívásokat kedvelő gyalogos vagy kerékpáros túrázók akár Szőregről is indulhatnak, melynek Deszk felőli részén egy Árpád-kori templom romjai szunnyadnak. A beszédes nevű Apátság utca végén egy féltetővel védett téglafal részletében és rusztikus kövekből kirakott falak maradványában gyönyörködhetünk. A hagyomány szerint a Szent Fülöp monostor állhatott a szőregi dombon.
A régészek szerint a monostort a 12. század első felében alapították. Egyes feljegyzések arra utalnak, hogy túlélte a tatárjárást, de az 1300-as évektől semmilyen adattal sem rendelkeznek a szakemberek. A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei az Árpád-kori Szent Fülöp monostor alapfalát idén júniusban találták meg. Már maga a tény egy tudományos kuriózum, hiszen korábban a monostor építéséről és pusztulásáról sem álltak rendelkezésre adatok. Jelenleg is ásatások folynak a területen, de ettől függetlenül kényelmesen megközelíthetők a falmaradványok.
Megkegyelmeztek a fáknak
Magyarország vidékein barangolva akarva akaratlanul számos helyen botlunk különleges, idős korú famatuzsálemekbe. Ezek nagyobb részét egykor tudatosan hagyták meg a tájban.
A hagyásfák eredetileg többnyire gyümölcsfák voltak, de olykor más fajták egyedeinek is megkegyelmeztek. Ezek az élőlények később egy-egy birtok határát is jelölhették. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a hasznos gyümölcsöt termő fákat egy-egy erdőirtás alkalmával meghagyták, hogy a szántóföldeken, legelőkön, utak mentén, mezsgyéken tovább teremjenek. A hagyásfákat a napfény jobban éri, így gyümölcsük is zamatosabb, mint azoknak a vad fáknak a termése, amelyek a sűrű erdőben növekednek.
Nemcsak gyümölcsfák lehettek azonban út- vagy birtokhatárt jelölő pontok a tájban. Szerte az országban találkozhatunk olyan idős tölgy, bükk vagy más (gyakori) fajok példányaival, melyekhez különös legendákat kapcsol a magyar nép emlékezete.
Korábban a Sokszínű vidék írt Rózsa Sándor fájáról, mely egy szintén élemedett korú matuzsálem. A Ruzsafa Ásotthalom mellett kétszáz éves betyártörténetekről mesél. A deszki nagy tölgy esetében is felbukkan a legendás alföldi betyár alakja. A nép emlékezete szerint a portyázó Rózsa Sándor társaival a Marostól karnyújtásnyira álló matuzsálem alatt időzött hajdanán.
A deszki öreg tölgy
A Fehértói gátőrháznál, a szivattyútelep szomszédságában, az erdő szélén álló hatalmas tölgy a közvélekedés szerint egy hagyásfa lehet. A gigantikus kocsányos tölgyet Csongrád-Csanád vármegye legnagyobb fájaként tartják számon a fák életét kutató dendrológusok.
A tölgy törzskerülete meghaladja a 600 centimétert, magasságát 2016-ban 28 méternek mérték, de a körülötte magasodó 90-100 éves fák is tekintélyt parancsolók. A hagyomány szerint a deszki faóriás villás elágazása arra utal, hogy eredetileg egy ikerfaként tűnhetett fel a vidéken.
Minden út Kukutyinba vezet, ám az csak a Matuzsálem árnyékából látszik igazán
– tartja egy több mint 200 éve született mondás.
Az erdészek által szakszerűen ápolt, jó állapotban lévő matuzsálem a helyi szerb közösség életében a múltban kitüntetett szerepet kapott. A nagy tölgy az 1800-as évek elején rajzolt térképeken is felbukkan, a dokumentumokon jellegzetes helymeghatározó pontként tüntették fel. Közösségi térként is funkcionált a fa, a kellemes liget egykor a deszki emberek fontos találkozóhelye volt.
Az öreg tölgy páratlan módon megőrizte a táj klímáját. Különféle dendrológiai vizsgálatoknak vetik alá a kutatók, melyekből az elmúlt évszázadok időjárására következtethetnek. Az ikonikus tölgyfa több hazai adatbázisban és nyilvántartásban is szerepel, többek között a Dendrománia című kötetben a „hatszázasok” előkelő csoportjában jegyzik. A különleges kiadványnak internetes felülete is elérhető, ahol Magyarország legnagyobb fáit veszik lajstromba. A hazai geocaching pontok között is felbukkan a nagy tölgy, a környezetében rejtőző geoláda szintén vonzó célponttá avatja az aggastyánt.
Akár Rózsa Sándor nyomait kutatjuk, akár a természeti csodák vonzásában élünk, megéri felkeresni Matuzsálemet, hiszen vaskos ágai alatt megpihenve néhány csendes percre megérintheti lelkünket az örökkévalóság.
A cikkben szereplő fotókat Tóth A. Péter készítette.
