A két hónapja tartó rendkívül meleg és száraz idő hatására teljesen eltűnt a víz a Kakasszéki-tavakból. Már csak egy-két tócsa emlékeztet arra, hogy itt legalább 50-60 cm-es összefüggő víznek kellene állnia. A 2,5 km-es hosszan elnyúló tórendszerből mindössze alig több, mint néhány vödörnyi vizet lehetne összegyűjteni – írta YouTube-videójához a Kirándulások időjárás csatorna.
A Kakasszéki szanatóriumtól a Gyopárosi tavakig húzódó Kakasszéki tavak vízzel és gazdag élővilággal voltak tele. 2022-ben, a szintén extrém aszályos nyáron már megmutatkoztak a kiszáradás jelei, a meder sok helyen kiszáradt és kirepedezett.
A tavak környéke most is lehangoló képet mutat, a földek sárgák, aszottak, kiszáradtak, tízcentis por borítja a földutakat. A tó széle közvetlenül még itt-ott zöldell, de zömében a szárazságot jól tűrő, sztyeppei jellegű fajok találhatók meg, a többi növény csaknem eltűnt, vagy kiszáradt, vegetál – számolt be a helyzetről a Promenad24.
A korábban jellemző buja és gazdag élővilágnak nyoma sincs, nemhogy halat de még csak haltetemet és csontokat sem látni, és a halpusztulásra jellemző dögszag sem érződik a még vizes nádasokból. Nem látni békát, kígyót, teknőst sem, de madár is alig lakja már a part menti növényzetet és vélhetően az itt tanyázó gerincesek, például a vidrák is rég továbbálltak már.
Megkeresték a Székkutasi Horgász Egyesületet, mint a vízterület horgászati jogával bíró szervezetét, ahol Rostás János elnök válaszolt kérdéseikre.
Az egyesületük 1980-ban halgazdálkodási jogot kapott, de ez nem járt semmi más jogkörrel, sem területtulajdon és vízkezelési jog nem tartozott hozzá. A földkárpótlások idején, a rendszerváltás után ráadásul valahol hibát is vétettek, a tavakat és a nádast a környező földekhez mérték, aranykorona nélküli, vízállásos mocsár-nád megnevezéssel. Így a területek magánkézbe kerültek és mindez csak később derült ki, erről az egyesület nem kapott tájékoztatást.
A rendszerváltás után a területet természetvédelemre elkészített területté, Natura 2000-es területté nyilvánították.
Az elmúlt négy év aszályos időszakai idején már egyszer kritikussá vált a helyzet a tavaknál, akkor megnyitották az Orosháza-Nagymágocs összekötő útnál található zsilipet és vizet kaptak a tavak. Ezután megkezdődött az Orosháza-Nagymágocs útszakasz felújítása, mely a csatornákat is érintette, a gravitációs lejtés megszűnt, csakis szivattyúkkal kerülhetett víz a csatorna túloldalára, az pedig árammal működik, ez pedig pénzbe kerül. Erre az egyesületnek értelemszerűen nem volt pénze, de nagyon sok értelme sem lett volna, mivel a csatornában sem volt víz.
Az egyesület a helyzet miatt megkereste a Körös-Maros Nemzeti Parkot, hiszen rengeteg védett állat is veszélybe került a halak mellett. A természetvédelem válaszából kiderült, megoldható lenne ugyan a vízutánpótlás, de mindez elég bonyolult és sok pénzbe kerülne. Erre ugyancsak nem volt anyagi kerete az egyesületnek.
Rostás János úgy nyilatkozott, személetváltással és a természet kegyének köszönhetően van halvány esély arra, hogy egyszer ismét vízzel teljen meg a tavak medre. De sajnos az Alföldet sújtó aszály negatív hatásaként kell a kialakult állapotra tekinteni, aminek jövőbeni ismételt kialakulása nem zárható ki.
