Magyarországon számos településen állnak olyan, fából faragott emlékjelek, amelyek régóta dacolnak az időjárás viszontagságaival. Dunapataj református temetőjében is száznál több, különös alakú fejfa mered az égnek. Az emberalakot idéző formájú fejfákból nem sok akad a Kárpát-medencében, sőt, a síremlékek kutatói szerint a dunapataji fejfa páratlan kincs a maga nemében.
Olyan fejfa, mint a dunapataji, nincs máshol a Kárpát-medencében. Hasonló kialakítású van Baranyában is, ott szintén törzsre, fejre és nyakra emlékeztető formákat láthatunk. Ám teljes mértékben egyező, ezzel az aránnyal, nincsen máshol. A magyar fejfák legnagyobb tudója, Novák László Ferenc, is nagyjából ezt írja le néhány helyen
– mesélte Schill Tamás Péter muzeológus a Sokszínű vidéknek.
A témát 30 éve kutató szakember szerint az egyedi formák kialakításában nagy szerepe van a közösségnek, aki ezt várta el, és a fejfafaragóknak, akik intellektusuk és jó kézügyességük révén megtalálták, hogy mi kell a lakosoknak. Az utolsó pataji faragóknak, Danis Sándornak és Imri Jánosnak kitűnő arányérzéke volt, így a fejfákat -, több más, általuk készített tárgyhoz hasonlóan – gyönyörűen elkészítették.
A szülőfaluból származtak a fejfák
A különös fejfák kizárólag a dunapataji református temetőben találhatók. Nem véletlen, hiszen a katolikusoknak nem volt fejfájuk, csupán fából készült keresztet kaptak. A Közös Temetőben az öngyilkosok, vízbe fúltak, erőszakos halált halt személyek testék helyezték örök nyugalomra.
A dunapataji Közös Temetőben lévő 1919-es emlékmű háta mögött jó néhány fejfa áll. Oda temették a tömegsírba az 1919-ben kivégzett és elesett patajiakat, akik közül sokan reformátusok voltak. Ugyanott állítottak a családtagok sírjelet, fejfát.
Ilyen arányrendszerű fejfa kizárólag a pataji református temetőben van. Csak abban az esetben vittek más településre hasonló fejfát, ha az elhunyt református dunapataji születésű volt. Általánosan elterjedt szokás volt abban az időben, hogy az elhunyt “vitte” a saját szülőfaluja fejfáját arra a helyre, ahol tovább élt és elhunyt. A pataji református temetőbe így kerültek az uszódi és ordasi fejfák
– magyarázta a muzeológus.
A módosabbak szebbet kaptak
Az eddig fellelt legrégibb darab 1884-ben készült, Olasz Lajos református tanító fejfája. Mára jelentős részük megsemmisült. Míg 1997-98 környékén még körülbelül 200 darab volt a temetőben, napjainkra ez a szám 120-130 darabra csökkent. Nagyjából 20-25 példány később közgyűjteményekbe került.
A fejfák külleme nagyon hasonló, alig észrevehető különbségek vannak csupán köztük. Aki módosabb volt, annak a fejfája szebb és jobb anyagból készült, míg a szegényebbeké szerényebb kivitelben. Egy-egy fejfa 150-170 centiméter magas, 30 centi széles, 7-8 centiméter vastag. Leggyakrabban tölgyfából faragták. A talajba süllyesztett részt sok esetben egyáltalán nem munkálták meg, egy fatörzsre emlékeztet.
Szomorú fűz és letört rózsabimbó
A fejfákat a halálozás után azonnal megrendelték, az emlékjelnek 3 napon belül kész kellett lennie. Dunapatajon a legutolsó fejfákat hagyományos módon az 1960-as évek végén készítették. Két mester ismert: Danis Sándor és veje Imri János. Mindketten kisparasztok voltak, akik kevés földjük mellett bognárkodással, famunkával, faragásokkal foglalkoztak.
Rajtuk kívül időnként faragott még egy-két ember, de a legjellegzetesebb, legszebb példányokat ők készítették. Kiválóan értettek a fához, társadalmi helyzetükhöz képest olvasott, művelt emberek voltak. A fejfákon felirat nem szerepelt, csupán néhány hagyományos, református temetőkben megszokott motívum. Szomorú fűz, „kézfogás”, hatágú csillag bukkan fel többször. A gyermekek fejfáján letört rózsabimbó látható
– sorolta Schill Tamás Péter.
Megváltozott a jelentésük
Bár az idős fejfák nem kaptak helyi védettséget, de az 1956-os fejfa a helyi értéktár részét képezi. Ez a fejfa egyben a település 1956-os emlékműve, amit 1989. október 23-án állítottak fel – Bács-Kiskun megyében elsőként. Az eredeti fejfát a múzeumban őrzik, egy újabb példányt helyeztek el később a temetőben.
Más ötvenhatos vonatkozása is van a pataji fejfáknak. A dunapataji születésű Mádi Jenő 1956 után öt és fél év börtönbüntetést kapott. Miután kiszabadult, az IKARUS tervezőjeként vonult nyugdíjba. Az ő emlékére is készült egy fejfa a református temetőben.
Ma már nincs olyan személy, aki fejfát készítene, sajnos igény sincs rá. Azonban néhány újabb van a temetőben, amelyek közül kiemelhető Farkas Zoltán kalocsai fafaragó munkája. A míves faragott fejfa Mészáros László, pataji állatorvosnak állít emléket.
