Magyarország egyik kevésbé ismert, de annál különlegesebb vára a Vértes hegység nyugati vonulatán emelkedő Csókakő vára. Ez a festői erődítmény nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem csodálatos panorámájával és különleges fekvésével is lenyűgözi az ide látogatókat. Az évszázadok során sokat változott, átalakult és pusztult, de mára a felújításoknak köszönhetően újra régi fényében tündököl.
Egy vár a Vértes szikláin
Csókakő vára Fejér vármegye egyetlen fennmaradt középkori kővára, amely a Móri-árok peremén magasodik. Stratégiai helyzete miatt fontos szerepet töltött be a középkorban, hiszen uralta a Mór és Székesfehérvár közötti utat. Az ősrégi sziklákat magába olvasztó várfalak ma is megidézik a régi idők hangulatát.
A vár alapításának pontos ideje nem ismert, de a történészek szerint a 13. század második felében épült a tatárjárást követően, amikor IV. Béla király és utódai elrendelték a kővárak építését az ország védelmének megerősítésére. Csókakő első írásos említése 1299-ből származik, amikor a vár tulajdonosa a Csák nemzetség volt. Az erődítmény valószínűleg a Csákok kezdeményezésére épült, hogy védelmet nyújtson a környező vidék számára.
A török idők és Csókakő vára
A 16. század a magyar várak történetében a török hódítások időszaka volt, és Csókakő sem kerülhette el sorsát. 1543-ban a törökök elfoglalták, és 145 évig tartották uralmuk alatt. A vár végül 1687-ben szabadult fel, amikor a keresztény seregek visszafoglalták a törököktől.
A hosszú török uralom alatt Csókakő fontos végvári erősséggé vált. Bár kisebb volt, mint a nagyobb végvárak – például Eger vagy Szigetvár –, mégis jelentős szerepet játszott a környék védelmében. Az oszmánok erődítési munkálatokat is végeztek rajta, hogy jobban megvédhessék a támadásoktól.
Miután a törökök kiszorultak a térségből, a vár jelentősége csökkent, és az 1700-as évekre fokozatosan elnéptelenedett. A 19. században már csak romként emlegették. 1953-ban nyilvánították műemlékké.
Csókakő vára a modern korban
A vár hosszú ideig romosan állt, de az elmúlt évtizedekben megkezdődött helyreállítása. Az 1990-es években a Várbarátok Társasága önkéntes társadalmi munkával látott neki a feladatnak: havonta vártakarító napokat szerveztek, eltakarították a törmeléket, és megkezdték az első állagmegóvó munkálatokat. A források előteremtése érdekében rendezvényeket, várjátékokat és fegyverbemutatókat tartottak, amelyekkel népszerűsítették a várat és biztosították a helyreállítás finanszírozását.
A vár régészeti feltárásai 1995-ben kezdődtek, és azóta számos eredményt hoztak. Feltárták az öregtornyot, a palotát, a ciszternát, a várudvart és a várkápolna maradványait. A legnagyobb előrelépés 2013-ban történt, amikor 100 millió forintos támogatásból helyreállították a kaputornyot, amelyhez felvonóhíd, rostély, kapuszárnyak és egy fa gyilokjáró is készült.
Az egyik legnépszerűbb esemény a helyszínen a Csókakői Várjátékok, amely minden évben sok látogatót vonz.
Kirándulás Csókakő várához
A vár könnyen megközelíthető, és ideális kirándulóhely mind a természet, mind a történelem szerelmeseinek.
Hivatalos nyitva tartás nincs, a vár saját felelősségre, világosban ingyenesen látogatható. A parkolásért kell fizetni, közvetlenül a vár alatt állhatunk meg autóval.
Innen két út vezet a várhoz, balra egy könnyebb, lankásabb, jobbra egy igen meredek, lépcsős.
A túra után érdemes körülnézni a környéken is. A Vértes hegység bővelkedik természeti kincsekben: a közeli Gaja-szurdok vagy a Csákvári-barlangok kiváló kirándulási lehetőséget nyújtanak, de az épített látnivalókat kedveli, az szétnézhet a csákvári Esterházy-kastélynál, a móri Lamberg-kastélynál, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélynál vagy a székesfehérvári Bory-várnál.
Csókakő legendái
Mint minden régi vár, Csókakő is bővelkedik legendákban. Ahogy omladozott a vár, úgy szaporodtak a róla szóló mondák és regék. És ahogy az lenni szokott, az idő múlásával a történetek is egyre színesebbek lettek, a kutatások szerint nem mindegyiknek van történelmi alapja.
Mikszáth Kálmán Magyarország lovagvárai regékben című művében egy különleges legendát dolgozott fel Csókakő váráról. A történet Zsigmond király uralkodásának idején játszódik, amikor is két bátor asszony, Éva és Kata férjeik helyett vonult harcba a török ellen. Férjeik, a gyáva Berkészi fivérek, otthon rejtőzködtek, míg hitveseik páncélt öltve, férfiként küzdöttek a csatamezőn. A vitézül harcoló asszonyok ügyesen leplezték kilétüket, így senki sem gyanította, hogy a páncélzat valójában nőket rejt. Azonban a híresztelések Zsigmond király fülébe is eljutottak, miszerint a Berkészi testvérek gyávaságukban bujkálnak. Az uralkodó hívatta a két „lovagot”, akik kelletlenül, de eleget tettek a parancsnak. Amikor azonban levették sisakjaikat, a sátorban összegyűlt nemesek döbbenten látták meg a páncél alól előbukkanó női arcokat és vállukra omló hajfonatokat. A két asszony nem magukért, hanem férjeikért könyörögtek kegyelemért. Zsigmond királyt lenyűgözte bátorságuk, és ahelyett, hogy a gyáva férfiakat megbüntette volna, elismerte az asszonyok hősiességét. Az uralkodó így szólt: „Amely országban a nők szívében is ekkora bátorság lakozik, ott felesleges büntetést szabni a gyávaságra.” Hálája jeléül Évának és Katának adományozta Csókakő várát és birtokait. Emellett elrendelte, hogy utódaik a Berkészi nevet feledjék el, és helyette az Evva és Katha családneveket viseljék, megőrizve ezzel az asszonyok hősiességének emlékét.
Az egyik legismertebb történet szerint egy török basa lánya beleszeretett egy magyar vitézbe, aki a várba menekült a támadók elől. A lány titokban segítette őt, de amikor ez kiderült, szörnyű büntetés várt rá. A legenda szerint azóta is hallani lehet a lány sírását a vár falai között.
Egy másik történet szerint egy ifjú szerelmespár vesztét a lány apjának, Kemény várnagynak kérlelhetetlen dühe okozta. A végzetes összecsapásban azonban nemcsak a szerelmesek, hanem maga a várnagy is életét veszti. Az elbeszélés szerint azóta a vár elhagyatott és élettelen, ám holdfényes éjszakákon különös jelenségek borzolják a látogatók idegeit. A régi idők nyughatatlan lelkei, a múlt századok bolyongó szellemei járják a romokat, mintha örök időkre megmaradt volna a vár falai között a beteljesületlen szerelem fájdalma.
A legenda szerint Budavár 1686-os visszafoglalása után a törökök kincseiket a még egy évig török kézen maradt Csókakőn rejtették el. Egy későbbi történet szerint Goger György, a móri uradalom jószágkormányzója és a csókakői méhész állítólag kincset találtak a várban. A gyanút az keltette, hogy a méhész aranyérméket adott el a móri vásáron. A vizsgálat megindult, de a méhész eltűnt, Goger pedig lemondott, majd Győrben telepedett le, ahol hirtelen vagyonos emberré vált.
Később egy csókakői lakos figyelte meg, hogy két idegen az éjszaka leple alatt a várnál keresett valamit, majd egy kődúc alatt rábukkantak az állítólagos török kincsre. Az 1830-as években hivatalos engedéllyel is próbáltak kincset találni, ám a keresés csupán néhány golyót, egy régi puskát és egy palack bort eredményezett, amelyről a Magyar Néplap így írt: „benne a föld minden illatárjától keresztülhatott bor találtatott.”
Egy másik történet szerint a vár mélyén egy titkos alagút húzódott, amely egy közeli kolostorba vezetett. Ezt azonban soha nem sikerült bizonyítani.
A várak szerelmeseinek ajánljuk még a beszámolóinkat a Vajdahunyad váráról, a nagyvázsonyi Kinizsi-várról, a somlói várról és a boldogkői várról.
