A történelmi Magyarország területe templomokban és várakban páratlanul gazdag. Közülük mára számos fénye igencsak megkopott, de még így is emlékeztetnek a dicső múltra. Korábban az erdélyi Torockószentgyörgy közelében emelt várat jártuk körbe, most egy felvidéki várromot veszünk közelebbről szemügyre, melynek környezetében számos védett botanikai ritkaság nyílik.
Kelet-Szlovákia területén, Kassától nyugatra, egy szabályos kúp alakú magaslaton találhatók a középkori erődítmény, Torna várának maradványai. A mészkőből álló hegyoldal különleges ökológiai jelentőséggel bír, mivel itt él a tornai vértő nevű ritka növényfaj, amely máshol a világon nem fordul elő. A kontinens száz legveszélyeztetettebb növényfaja között tartják számon.
Többször gazdát cserélt a vár
Valaha a kis település fontos szerepet töltött be, egy egész vármegye központja volt. Később, közigazgatási átszervezés során a központ egy nagyobb városba került át. Tornát a középkorban királyi birtokként tartották számon, és a tatárjárás után valószínűleg egy földvárat építettek ide.
A Torna fölé magasodó hegy tetején álló kővár első említése egy 1387-es iratban bukkan fel, amikor Zsigmond király hozzájárult ahhoz, hogy Egyed és fivérei – a Tekus nemzetségből – erődöt emeljenek saját birtokukon. Az itt felépült vár később a Tornai család központja és otthona lett.
Nem sokkal később a család férfiágon kihalt, így 1406-ban új gazdára talált: Berencsi István örökölte meg, aki a Tornay nevet is felvette. A következő évtizedekben a birtok ismét gazdát cserélt, mígnem 1440-ben Bebek Imre kezére került. Ő 1448-ban, a rigómezei csatában vesztette életét. Később, a 16. század végén a Magócsy család birtokává vált, majd kihalásuk után a királyi kincstárhoz került.
A 17. század végén egy újabb sorsfordító esemény következett: a Thököly-felkelés során a vár ismét hadászati célpont lett, de alig néhány év után császári katonák visszafoglalták, majd lerombolták, hogy ne válhasson többé erősséggé. Azóta csupán a romjai emlékeztetnek a vérzivataros múltjára.
A vár megóvása és helyreállítása érdekében 2015-ben létrejött a Castrum Thorna nevű civil szervezet. A lokálpatrióták munkájuk első lépéseként kitakarították a vár belső udvarait. Azóta folyamatosan szerveznek programokat az erődnél: a Várak éjszakája és az Újévi túra életet visznek a romok közé.
Szerelmes történetek
Egy helyi legenda szerint a vár környékén sötétedés után gyakran megjelenik egy női alak szelleme, akiről úgy tartják, hogy féltékenységből végzett egy fiatal férfival, majd tettének következményeit ártatlan testvérére hárította.
Egy ennél jóval romantikusabb történet is kapcsolódik a várhoz. István király idején két szemben álló vár tornyosult a vidéken. A várak két ellenséges úr birtokában voltak. Az egyiknek szépséges lánya, Enikő, a másiknak daliás fia, Zsolt volt. Bár a két család gyűlölte egymást, a fiatalok titokban szerelmesek lettek, és egy eldugott helyen lévő kútnál találkozgattak. Mikor a tiltás már elviselhetetlenné vált, elhatározták, hogy megszöknek. Egy hajnalon Zsolt lóháton átugratott egy jókora sziklán a másik várhoz, felvette Enikőt, és egy félreeső helyen álló kis kastélyba menekültek. Itt éltek boldogan és hűségesen egymás mellett „amíg meg nem haltak”.
Ördögszántás
A Várdomb egy 375 méter magas, kúp alakú mészkőszirt, amely látványosan emelkedik ki a környező tájból. A domb nagy részét mészkő alkotja, amely az idők során látványos formákat hozott létre: ördögszántásnak nevezett mélyedéseket és sziklás taréjokat találunk főként a gerincen és a déli oldalon.
A különös hangzású „ördögszántás” elnevezés arra utal, hogy a felszín olyan, mintha hatalmas karom vagy egy óriási eke szántotta volna végig a kőzetet. A látványos természetes képződményeket valójában a víz és az idő formálta hosszú évezredek során.
A karsztos vidékekre jellemző, hogy a mészkő lassan oldódik a csapadékvíz hatására. Ahol a víz könnyebben lefolyik, ott jobban koptatja a kőzetet, így éles, szabdalt formákat hoz létre.
A látványos karsztformák különleges élőhelyet nyújtanak számos ritka növénynek és apró élőlénynek, így ökológiai szempontból különösen értékesek.
Fokozottan veszélyeztetett növényritkaság
A tornai várdomb botanikai különlegessége egy nagyon ritka növényfaj, amely a világon kizárólag itt fordul elő. A tornai vértő (rumenica turnianska) természetvédelmi oltalom alatt álló faj, becsült természetvédelmi értéke 250 000 forint. Ez az északi Kárpátokhoz kötődő endemikus faj kizárólag a Tornai-várhegyen, illetve az Alsó-hegy déli oldalán él, főként sziklagyepekkel és karsztbokorerdőkkel mozaikszerűen tarkított nyílt élőhelyeken.
A faj tudományos leírása 1906-ban történt, Jávorka Sándor botanikus nevéhez fűződik. A tornai vértő rendkívüli ritkasága és sérülékenysége miatt felkerült a veszélyeztetett növényfajokat tartalmazó nemzetközi Vörös Listára is. Fennmaradását a tájidegen fafajok – a múltban telepített feketefenyő és bálványfa – elterjedése veszélyezteti, amelyek a természetes élőhelyeket fokozatosan kiszorítják.
A ritka növény a hazai rokonfajoktól kisebb mérete, gyengébb felépítése, valamint hosszabb virágai és kisebb tőlevélrózsája alapján könnyen elkülöníthető. Alacsony termetű évelő, sűrűn szőrözött lágyszárú faj, amely tőlevélrózsát képez. Szára többnyire egyszerű vagy néhány ágra oszlik, és 15–35 kisebb levél található rajta. Virágai élénk citromsárgák, a csészénél jóval hosszabb pártával, főként nyár közepétől kora őszig, júliustól szeptember elejéig nyílnak.
A várdombon és környékén védett fajok egész serege nyílik. Tavasszal korán nyílik a leánykökörcsin, a selymes zanód és a homoki pimpó, később megjelenik a tavaszi hérics, az apró nőszirom és az árvalányhaj is. Május végén virágba borul a ritka fehéres csűdfű, amely Európában ennél északabbra már nem él. Több száz védett növényfajt tartanak nyilván a meseszép környezetben.
Vitézi történetek
Az erdélyi Torockószentgyörgy vára évszázadok óta dacol a történelem viharaival. A Bakony egyik legszebb építménye a cseszneki vár, melyet egy Árpád-kori lakótoronyból építettek. Rettenthetetlen bajvívó védte egykor a töröktől a várpalotai várat.
A cikkben szereplő fotókat Csík Noémi és Demecs Norbi készítette, akiknek köszönjük szépen a képeket.
