Június 6-án éjjeli lámpázást tartottak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a Dévaványai-Ecsegi puszták részterületen. A vizsgálat során 37 faj került meghatározásra, melyek között előkerült a törpeszender (Proserpinus proserpina) két példánya is, olvasható az intézmény honlapján.
Mint írták, a törpeszender euroszibériai elterjedésű, ritka lepkefajuk, amely kifejezetten vonzódik a vizes élőhelyekhez. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 ezer Ft. Natura 2000-es jelölőfaj, ami azt jelenti, hogy az egész Európai Unióban kiemelt védelmet élvez. Magyarországon kifejezetten ritka és lokális előfordulású. Az izeltlabuak.hu internetes platformon jelenleg mindössze 57 megfigyelési adata szerepel, a Tiszántúlon pedig különösen ritkának számít.
Mindez alapján arra következtetnek, hogy a nemzeti park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén jelentős állománya élhet ennek a ritka lepkének.
A törpeszender – ahogy a neve is jelzi – a hazánkban élő kisebb szenderek közé tartozik. Szárnyának fesztávolsága 40-50 mm. Egynemzedékes faj. Rajzási ideje április végén kezdődik és egészen június végéig tart. A fő rajzási idő májusban van. Éjszakai aktivitású, de gyakran már alkonyatkor szárnyra kap, és a virágok előtt lebegve hosszú pödörnyelvével nektár szívogatva táplálkozik. Kedveli az ajakos virágú növényeket, de szívesen látogatja a szarkalábfajok virágait is.
Az érési táplálkozást követően a nemek az ivari feromonok alapján találnak egymásra, majd egy növényre leszállva megtörténik a kopuláció. A nőstény apró zöld petéit egyenként helyezi el tápnövényeire, a füzény- a ligetszépe- és a füzikefajokra. A kikelő kis hernyók több hétig fejlődnek, végül egy talajrepedésben bábozódnak. A faj elhúzódó rajzása miatt május végétől egészen augusztus elejéig érdemes hernyókat keresni a potenciális tápnövényeken.
Mivel a törpeszender meleg és nedvességkedvelő faj, csak olyan élőhelyen képes huzamosabb ideig fennmaradni, amely az év teljes időszakában megőrzi a vizes élőhelyekre jellemző nedves mikroklímát. Ilyen helyek a folyókat, patakokat, árkokat kísérő magaskórós társulások, vagy az időszakos vízborítás alatt álló, nagy részében kaszálatlan, nem legeltetett rétek. A Szarka-lapos egykori vízjárásának medrében adottak ezek a feltételek és a hagyományos módon történő élőhelykezelés együttesen remélhetőleg még sokáig biztosítani fogja itt a törpeszenderek fennmaradásának feltételeit, zárták a beszámolót.
