A Kiskunsági Nemzeti Park azt írta weboldalán, hogy tavasszal ezek a fajok még lárvaállapotukban (nimfa) alig észrevehetők, ám a nyár folyamán jelentős méretbeli változásokon esnek át, illetve augusztusra az ivarérettségüket is elérik. Ez az időszak egyben a szaporodás kulcsfontosságú szakasza is, mivel a nőstények hatalmas gyakran egy méternél is nagyobb átmérőjű hálókat szőnek, hogy minél több zsákmányt ejthessenek el, és testüket felkészítsék a peték lerakására.
A darázspók (Argiope bruennichi) nemcsak hatékony ragadozó, hanem a nyár egyik leglátványosabb gerinctelenfaja is. Gyakoribb elterjedésű, mint a karéjos keresztespók, száraz és nedves gyepben egyaránt jól érzi magát, sőt, akár időnként a kertjeinkben is találkozhatunk vele. A karéjos keresztespók (Argiope lobata) pedig egyike a hazánkban védett pókfajoknak. Afrikában és Ázsiában gyakorinak tekinthető, de Európában inkább csak az elmúlt 50 évben kezdett terjedni. Hazánkban leginkább a Duna-Tisza közén találjuk a nyílt homokpusztagyepeken és homoki sztyeppréteken.
Mindkét faj gyakran sző a hálójába cikk-cakkos fehér szalagot, úgynevezett stabilimentumot. Hogy miért, arról több elképzelés is van. Először arra gondoltak a kutatók, hogy stabilabbá teszi a hálót, innen a neve is, de aztán kiderült, valójában alig kapcsolódik a fogóhálóhoz. Mivel visszaveri az ultraibolya sugárzást, feltételezik, hogy vonzza a zsákmányrovarokat. Valószínűleg a nagyobb állatok figyelmét is felhívja a háló jelenlétére, így azok inkább kikerülik, mint hogy belegabalyodva szétszaggatnák azt. Egy spanyol vizsgálat pedig arra is fényt derített, hogy azokat a nőstényeket, akik stabilimentumot szőttek a hálójukba, több hím keresett fel. Talán az adott helyzettől függően többféle szerepe is van ennek a hímzésnek, az egyik nem zárja ki a másikat.
Fontos elmondani, hogy bár sokan idegenkednek a pókoktól, ezek a fajok ártalmatlanok az emberre, és rendkívül hasznos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Ragadozóként segítenek kontroll alatt tartani a kártevő rovarpopulációkat, amelynek köszönhetően hozzájárulnak a természetes egyensúly fenntartásához.
A túllegeltetés, a túlzott taposás, a gyep égetése veszélyeztetik a fajt és kerülendők. A mozaikos gyepek, a legelő állatok által került szúrós növények (mint a mezei iringó, tövises iglice) megfelelő hálófeszítő és kokonrakó helyek a számukra.
Korábban írtunk arról is, hogy valaki leégette a balatoni nyaralóját a pókhálók miatt és elkészült az ország kerti pókhálója, keresztespókból volt a legtöbb. Zemplénben pedig új bikapókfaj bukkant fel.
