Kirándulás közben sokan felfigyelnek arra, hogy az erdőben a turistajelzések mellett egyéb jelek vannak rajzolva a fatörzsekre. Gyakran látni színes pöttyöket, csíkokat, számokat vagy kereszteket is. Ezek nem a túrázóknak szólnak, hanem az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek használják őket tájékozódásra és munkaszervezésre – írja a Turista magazin.
Az erdőben végzett munka során a szakembereknek pontosan tudniuk kell, hol húzódnak a különböző területhatárok, illetve mely fákkal kell valamilyen beavatkozást végezni. Ehhez egységes jelölési rendszert alkalmaznak, amelyet az erdészek az egész országban hasonló módon használnak.
Területhatárok az erdőben
Az erdőgazdálkodás során a nagyobb erdőterületeket külön egységekre osztják. Ezek közül az egyik fontos egység az úgynevezett erdőtag, amely több, hasonló termőhelyi adottságú erdőrészletet foglal magába.
A térképeken ezeket számokkal jelölik, a terepen pedig a fákra festett jelzések mutatják a határokat. Az erdőtagok határpontjain gyakran fehér festéssel jelölt gyűrű látható a fatörzsön, amelyből lefelé egy vonal indul. A forma egyfajta T alakra emlékeztet: a körbefutó csík jelöli a törzset, a lefelé mutató vonal pedig azt az irányt, amerre a határ húzódik.
Az erdőtagon belül további kisebb egységek, úgynevezett erdőrészletek találhatók. Ezek általában azonos korú vagy hasonló állapotú faállományokat jelentenek. Határaikat régebben szintén festett jelzésekkel mutatták a terepen, mára a modern műholdas helymeghatározás miatt egyre ritkábban van erre szükség.
Egyes területeken a határokat nemcsak festéssel, hanem kis oszlopokkal is jelölték. Ezek főként a nagy, zárt erdőtömbökben fordulnak elő, bár sok helyen az évek során megrongálódtak vagy eltűntek.
Melyik fát vágják ki?
Az erdőben látható jelölések másik gyakori típusa a fakitermeléssel kapcsolatos. Az erdészek a munkák megkezdése előtt végigjárják az állományt, és eldöntik, mely fákat kell eltávolítani, illetve melyek azok, amelyeket hosszabb távon szeretnének megőrizni.
A kivágásra kijelölt fákat általában festékpöttyel vagy rövid csíkkal jelölik meg a törzsön. Régebben ehhez egy éles szerszámmal X alakú karcolást készítettek a kérgen, ma inkább festéket használnak.
A jelölések azért fontosak, mert a fakitermelést végzők így pontosan tudják, mely egyedeket kell kivágni. Ez biztosítja, hogy a beavatkozás ne véletlenszerű legyen, hanem szakmai döntések alapján történjen.
Egyes helyeken a kivágandó fa törzsére és a tövére is festenek jelzést. Így a munkák befejezése után könnyebb ellenőrizni, hogy valóban az előre kijelölt fákat termelték-e ki.
A megőrzendő fák jelölése
Az úgynevezett örökerdő-gazdálkodás során nemcsak a kivágandó fákat, hanem az értékesebb, hosszú távon megőrizni kívánt egyedeket is jelölik. Ezeket gyakran színes gyűrűvel festik körbe a törzsükön. Ezek a fák jó genetikai tulajdonságú, egészséges példányok, amelyek segítik az erdő természetes megújulását.
Jelölések a gépeknek és a vadászatnál
Az erdőben dolgozó gépek számára is szükség lehet jelölésekre. A fakitermelés során például festett jelekkel vagy lebomló szalagokkal jelölik ki azt az útvonalat, ahol a gépek biztonságosan közlekedhetnek.
Időnként más célú jelzésekkel is találkozhatunk. A vadgazdálkodás során például számokat festhetnek a fákra, amelyek a vadászat során kijelölt állásokat jelölik. A közelben olykor függőleges csíkok is láthatók, amelyek a biztonságos lőirányokat mutatják.
Kutatások nyomai az erdőben
Előfordulhat az is, hogy a fákon számokat vagy külön jelöléseket látunk egy-egy kutatási program részeként. Ilyenkor a szakemberek egy adott területen egymás után számozzák meg a fákat, vagy jelölik azokat, amelyeket megfigyelésekhez, felmérésekhez választottak ki.
Korábban írtunk arról, hogy miért hagyják a holtfákat az erdőben, és hogy miért kerül TV felirat egyet fákra a Kőszegi-hegységben.
