A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság írt arról, hogy a beszámolók után bizonyosságot csak egy, a Halászat című periodikában megjelent cikk nyomán nyertek a kérészek jelenlétéről.
Mindezek alapján éjszakai ellenőrzéseket tartottunk a vízfolyás meghatározott területein, ami során sikerült meggyőződnünk a faj tényleges jelenlétéről, lehetőségünk adódott a jelenség dokumentálására. Az idei rajzás a horgászok információira is támaszkodva nagyjából 2 hétig intenzíven folyt. A nagyságrendet érzékelteti az elmondás, miszerint „az állatot lapátolni lehetett volna a csónakban”. Ez százezres, akár milliós nagyságrendű egyedszámot takarhat
– írták a cikkben.
A dunavirágrágról tudni érdemes, hogy alapvetően a Duna vízrendszerében elterjedt, de 2012-ig populációjának hanyatlása miatt nem volt észlelhető. Azóta viszont előkerült több növekvő állománya is. Élőhelyükként a megfelelő áramlással rendelkező, szilárd mederaljzatú (kavics, agyag) folyók szolgálnak. Fejlődésük a víz alatt történik , de a tiszavirággal ellentétben nem 3, csak 1 évig tart.
Megjelenésére jellemző, hogy a tiszavirágnál kisebb, mintegy 3 cm-es kérészfaj, színe homogén világos szalmasárga. Rajzása akkor kezdődik, amikor a rokonfaja befejezi azt. Napnyugta után 21 óra körül indul és 24 óráig tart, így az sötétben zajlik. A faj jelentőségét a tiszavirághoz hasonlóan főképp a szűrögető életmóddal kifejtett hatások, valamint a táplálékláncban való elhelyezkedés adja. Egy folyó természetességének mércéjéhez indikátorként szolgál.
Megírtuk azt is, hogy színes programokkal csábítanak esti rovarlesre Verőcén és bámulatos fotókon a dunai kérészek násza. Tavaly pedig a Maros-folyón is volt dunavirágzás.
