A fél évszázada még sokfelé elterjedt, őshonos folyami rákot (Astacus astacus) napjainkra a kihalás fenyegeti a Cserhátban. Míg régebben számos patakban jelen volt, az utóbbi években már csak négy vízfolyásban találták meg állományait – az idei nyár rendkívüli aszálya miatt azonban ezek a sérülékeny, kis populációk is közvetlen veszélybe kerültek – írta bejegyzésében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
Kollégáink a júliusi ellenőrzések során tapasztalták, hogy a korábban állandó vizű patakok mind részlegesen kiszáradtak. A legsúlyosabb helyzet a Garábi-patakon és a kozárdi Mérges-patakon alakult ki, ahol a rákok a még nedves üregekben, sőt, a mederburkolatként beépített térkövek apró mélyedéseiben kísérelték meg a túlélést
– írták a posztban.
A természetvédelmi őrök azonnal cselekedtek
A Garábi-patakon 8, míg a Mérges-patakon 6 kézi medermélyítést alakítottak ki ott, ahol a felszín alatt még szivárgott a víz. Éjszakai lámpázások során keresték meg a még életben lévő rákokat, és gumikesztyűben (a fertőzések és kórokozók terjedését megelőzve) átszállították őket az újonnan létrehozott menedékekbe.
Mire hívja fel a figyelmet ez az eset?
A posztban kifejtik, hogy bár az ilyen beavatkozások is egyre nagyobb szerepet kaphatnak a biológiai sokféleség megőrzésében, ezek nem helyettesíthetik a táji szintű vízmegtartást szolgáló intézkedéseket és a vízfolyások természetesebb állapotának helyreállítását. A vízgyűjtő területek hatékonyabb vízmegtartása a vízfolyások kiegyenlítettebb vízjárását és késleltetett kiszáradását eredményezi. A természeteshez közeli mederviszonyok pedig, a partot kísérő fák árnyékoló hatásával kiegészülve alkalmas menedékhelyeket nyújthatnak a vízi élőlények túléléséhez a legszárazabb nyári hónapokban is.
Írtunk arról is, hogy hódgátakat dokumentálása közben kellett halakat is menteni, és vészhelyzet volt a Lajtán: halakat mentenek, horgászati tilalmat rendeltek el. De halakat mentenek a kiszáradó Gyöngyös-patakból is.
