A ceglédi Bede-víztározó medre ma néma, cserepesre száradt sivatagként fekszik a tájban, hirdetve a könyörtelen változást. Nem is olyan régen, idén tavasszal, a Gerje-patak táplálta vidék az élet lüktető központja volt. Akkor még víztükör csillogott a nádasok tövében, hódok építették mesteri gátjaikat, formálva és óvva ezt a törékeny ökoszisztémát. A nyílt vízen büszke hattyúpár úszott, akik itt találtak biztonságos fészkelőhelyet, hogy felneveljék fiókáikat. A levegőt madárcsicsergés, a békák kórusa és a szitakötők szárnyainak surrogása töltötte meg – a természet igazi, nyüzsgő oázisa volt ez a hely a város peremén.
Ahol korábban vadkacsák merültek alá, most porzó sár és kiszáradt hínármaradványok emlékeztetnek a múltra. A hódok elhagyták otthonukat, a hattyúk pedig messze járnak, új, vendégszeretőbb vizeket keresve.
Szomorú és intő jel ez a csend: a Bede-víztározó kiszáradása mementója annak, milyen sebezhetőek a környező vízi világaink, és milyen gyorsan képes elenyészni az a gazdag élet, amelyet természetes kincsünkként tartottunk számon.
Kárpáti Zoltán kedvelt helye ez a víztározó, ahol legutóbbi látogatásánál megdöbbentő kép, a fájdalmas valóság fogadta.
Pár hónapja még nyüzsgő élet volt itt. Hattyúpár három picivel, kócsagok, hódcsalád és még sok más. Mára ilyenné lett
– vázolta fel a szomorú helyzetet Kárpáti Zoltán a Sokszínű vidék megkeresésére.
A Gerje nem egy egyszerű csatorna
A Gerje a térség legfontosabb biológiai folyosója, amely a Natura 2000 hálózathoz tartozik. A patak és ágai táplálják Közép-Európa legnagyobb összefüggő síkvidéki égererdő-társulását, valamint olyan botanikai ritkaságokat, mint a lápréteken élő, Magyarországon egyedülálló orchideafajok. A tartós vízhiány és a Bede-tározó kiszáradása miatt a vízi madarak, többek között a tőkés récék, vízityúkok, hattyúk fészkelőhelyei megsemmisültek.
Az eurázsiai hódok, amelyek gátjaikkal korábban maguk is próbálták fenntartani a vízszintet, kénytelenek voltak elvándorolni a kiszáradó szakaszokról.
Kritikus a térségben a vízhiány
Az országos meteorológiai és vízügyi adatok szerint a térségben kritikus csapadékhiány alakult ki. A Duna-Tisza közi Homokhátság – amelynek szélén Cegléd is fekszik – a teljes kiszáradás határára sodródott. A talajvízszint drasztikusan megsüllyedt, ami miatt a környékbeli magánkutak és a felszíni tározók utánpótlása is elapadt.
A Gerje-patak és a kapcsolódó Bede-víztározó ökológiai válsága túlmutat a puszta csapadékhiányon
A természetvédők, hidrológusok és helyi civil szervezetek szerint a területen egy évszázados rossz vízgazdálkodási struktúra és az agresszív hatósági beavatkozások okozták a jelenlegi ökoszisztéma-összeomlást.
2025 nyarán a kormányzati aszályvédelmi program keretében elindított medertisztítások hatalmas civil felháborodást váltottak ki. Amikor a nehézgépekkel megkezdték a meder kikotrását Cegléd és Törtel között, a markolók a vízzel együtt az iszaplakó faunát is a partra lapátolták. A kotrás során védett kétéltűek, hüllők és értékes halfajok pusztultak el. Különösen súlyos csapás érte a réti csík (Misgurnus fossilis) állományt, amely kifejezetten az ilyen iszapos, dús növényzetű medrekhez kötődik.
Bár a Hosszúcsemői Tőzegláp civil védői és önkéntesek azonnali vödörszámra végzett állatmentésbe kezdtek, a beavatkozás radikálisan visszavetette a patak öntisztuló képességét és biodiverzitását.
Mint arról beszámoltunk, titokzatos zátonyok és szigetek bukkantak elő a Dunakanyarban, valamint drámai fotókon mutattuk be a Balatont, aminek a vízszintje történelmi mélypont közelében van.
