Rácz-Engelhardt Anne és Szilárd, idén a krisztusi korba lépő német-magyar, kétgyermekes házaspár, akik az elmúlt években az Északi-tenger és a Balaton közötti tengelyen mozogtak. 2016-ban költöztek a Zalai-dombság lankái közé, és választották életterüknek a Nemessándorháza határában vásárolt birtokot.
Van mit mesélniük. Szilárd a „szóvivő”, annál is inkább, mert ő a pár magyar tagja. Annet sem lehetne eladni magyarul, de ő még tanulja a nyelvet, ami egyébként egyre jobban megy a feleségnek. Mielőtt mindennapjaikról beszélgetnénk, Szilárd megosztja velünk kapcsolatuk igazán kedves történetét.
Gyerekek voltunk, amikor először találkoztunk – emlékezik. – Anne az egykori NDK-ban, Halléban nőtt fel, s mint közismert, a keletnémeteknek a két országrész újraegyesítése előtt a Balaton volt a Riviéra. Családjuk még a kilencvenes évek derekán is rendszeres vendég volt nyaranként a mi családunk balatonlellei vendégházában. Abból az időből ismertük egymást, és felcseperedtünk két határon túl. Gyermekkori ismeretségünk során talán tudatlanul is tudtunkra adta a Teremtő, hogy valamit kezdenünk kell egymással. Felnőttként így történt: szerelmünkből házasság született.
Közös életüket Németországban kezdték. Mindketten ott végezték egyetemi tanulmányaikat, majd dolgozni kezdtek. Anne agrártudományt tanult – talán ezért sem véletlen a gazdálkodás iránti szerelem –, Szilárd nyelvészként végzett. A fiatalember a siketek jelnyelvének kutatásával foglalkozott, illetve ma is azzal foglalkozik. Jelenleg a veszprémi Pannon Egyetemen dolgozik ösztöndíjas kutatóként, miközben doktori címének megszerzésére készül.
Németországban teljesen szokványos városi életmódot folytattunk, miközben gyarapodott családunk – említi Szilárd. – Két lányunk született: Hannah idén júliusban lesz 6 éves, Emma pedig januárban múlt 3. Az elmúlt években megérlelődött bennünk, hogy önellátó családi közösség megvalósításába kezdünk. Sok inspirációt és ötletet merítettünk azokból a magyar és német családi és közösségi törekvésekből, melyek az önellátó, ökologikus életmódot és az új típusú szeretetközösségek létrehozását célozták meg.
Ehhez találtak rá a Zalai-dombság lankái között arra a területre, melyen 2016 őszén megkezdték gazdaságuk, a Családi Szeretetkert kialakítását. A nevet azon egyszerű okból választották, mert a család és a szeretet mindkettőjük életének meghatározója. Volt mit tenni a szinte teljesen gazos területen, ráadásul fedél is kellett a családnak. Környezetükben gyorsan befogadták őket; a körülöttük élő, hasonló életszemléletű szomszédaiktól és a falubeliektől sok segítséget kaptak.
A leggyorsabban elkészülő és a természethez jól viszonyuló ideiglenes lakásnak egy jurta megépítése tűnt – utal döntésükre a gazda. – Az alapot mi csináltuk, a közel 50 négyzetméter alapterületű jurtát pedig egy magyarországi mester készítette el. 2016 őszén költöztünk be, a Családi Szeretetkert művelését pedig idén tavasszal kezdtük el, máris sok örömmel és élménnyel. A következő évek terve egy ökotudatos ház építése, melyet összefogással szeretnénk megépíteni, kalákában, igazán természetesen.
De milyen az élet a jurtában? Szilárd szavai szerint tökéletes. Fűtést egy lemezkályha és egy, az azzal összekötött kőkályha biztosít – bár a téli nagy mínuszokban sok fára volt szükség az otthon melegéhez –, áramot a birtokra telepített 12 voltos napelemrendszer biztosít. Vizet jelenleg egy közeli kútról hordanak, de a saját kút sem várathat hosszú ideig magára.
Álmunkból látható valóságot szeretnénk varázsolni, az úton elindultunk – mondja búcsúzásként beszélgetőpartnerem. – Reméljük, példaként is szolgálhatunk azok számára, akik ma még úgy érzik, visszatartja őket anyagi, szociális vagy lelki akadály attól, hogy ők is létrehozzák saját szeretetkertjüket. Blogunkban és Facebook-oldalunkon bemutatjuk, miről, hogyan tájékozódunk, mit olvasunk, kivel beszélünk, hol keresünk, melyek az örömeink – mire a végén majd biztosan megérkezünk a mi csodánk birodalmába. Bízunk abban, hogy akik kacsintgatnak az önellátás, a szeretettér megvalósítása felé, azok inspirációt merítenek a mi életünkből.
Anne és Szilárd hisznek a gondolat erejében, ezért is hangsúlyozzák: szeretetkertjük és mindennapi életük nem a szenvedésről, hanem az örömről és a boldogságról szól. Hisznek az univerzum erejében és figyelő tekintetében, panasznak és kesergésnek ezért sincs foganatja náluk.
a falubeli kedves ismerőstől vásárolt vegyszermentes gabonát szomszédaik őrlik meg közös használatra. Az így hozzájuk került lisztből, saját házi kovásszal sütik ki a finom házi kenyereket, melyekből aztán jut mindenkinek.
További sok örömet Nektek, ott Nemessándorháza határában!
