Bálint György, a hajmáskéri úrvezető azzal kezdi a beszélgetést, amikor rákérdezek, mi a legfontosabb, amit tudni érdemes róla, hogy keresztény, katolikus neveltetésű hívő ember, aki gyakorolja is a vallást, rendszeresen jár templomba, és büszke arra, hogy magyar. Fontosnak tartja, hogy megadjuk a tiszteletet egymásnak és magunknak is, legyen szó akárkiről, akármilyen hitű, meggyőződésű emberről. Ezért sem mindegy szerinte, milyen ruhát öltünk fel, amikor részt veszünk egy-egy eseményen. A csokornyakkendős motoros az ünnepeket is méltó, elegáns ruházattal tiszteli meg, és sajnálja, hogy a népviselet ennyire visszaszorult, ha a mindennapokban természetes is ez, de az ünnepnapokon megmaradhatott volna.
Honnan jött a motorozás iránti szenvedélye?
Hobbi ez inkább, mint szenvedély. A motorozás hosszú éveken át űzhető, hisz kortalan, mindenki maga dönti el, meddig vállalja be, meddig vesz részt benne, a nagy forgalmú utakon vagy akár a hosszabb-rövidebb túrákon. Konkrétan 14 éves korom óta motorozom, egy Verhovinán kezdtem, de 12 éves koromban nyűgözött le először a plébános gyönyörű Pannóniája.
Milyen gyakran motorozik?
Nem pattanok fel rá mindennap, dolgozó ember vagyok magam is, egy-egy utat előre megtervezek, különösen a hosszabb túrákat. Még 2005-ben vettem egy Harley-t, három hónap alatt alakítottam a mostani formájára. A motor összes alkatrészét saját kezűleg készítettem el, nem szeretem a fröccsöntött holmit. Egyfajta steampunk stílust képvisel, a régiből újat építve jött létre. Vagyis a régit megvettem, darabokra szedtem, az alkatrészeket legyártottam, és teljes egészében magam raktam össze a gépet. Az embereket nem lehet becsapni, igénylik a szépet, észreveszik a bóvlit. Ez a motor kézimunka egy az egyben.
Egy ilyen motor igényes összeszerelése nem kis feladat. Mi a legkülönlegesebb alkatrész rajta?
Persze, nem egyszerű, de géplakatos, gépszerelő a szakmám, ami azért nagyban megkönnyítette a dolgomat. Nekem minden különleges rajta, de nagyon szeretem az 1920-as évekbeli lámpáját, amikor a motorokon még acetilén gázlámpa volt. A krómozott felület minden hibát megmutat, nem lehet vele trükközni, mint a mai motorok festésével, kikalapálni, lefújni. Ennél ez nem így működik. Itt minden egyedi, sajátos elképzelés alapján, retro stílusban készült, a tükrök, a csengők, a kürt, a valódi marhabőr lengőülés az 1910-es évek stílusában, ami a hosszabb túrák alkalmával jó szolgálatot tesz, hisz levehető, a helyére pedig csomag tehető.
Mikor ölti fel a csokornyakkendőt és a korhű, úrvezető ruházatot?
Akinek ilyen motorkerékpárja van, öltözzön fel hozzá tisztességesen. Annak idején, a századelőn az autózás, a motorozás olyan alkalom volt, aminek megadták a módját az öltözködés tekintetében is. De mivel a motor veszélyes üzem, így a csokornyakkendőt, a fűzős, hosszú szárú csizmát, az elegáns posztónadrágot és a fehér inget csak alkalmanként és kizárólag rövid távokon viselem, többnyire csak településen belül. A veterán rendezvényeken viszont a járműhöz korhű, elegáns ruha dukál mindig, kivétel nélkül. Nem szeretem a feltűnést, de jólesik, hogy a megjelenésem az emberek derülésére szolgál, megmosolyognak jó értelemben, sokan közös fotókat készítenek velem.
Két dolog miatt csinálja töretlen örömmel végig a hosszú túrákat. Az egyik maga az utazás élménye, az új emberekkel való találkozás, az új helyek megismerésének a varázsa, a másik pedig maga a motorozás iránti elkötelezettsége, hisz a vasparipán egész más világ tárul fel az ember szeme előtt, különleges pillanat egy-egy hely felfedezése.
Mi volt az eddigi legemlékezetesebb útja vagy a legemlékezetesebb pillanat?
Sok ilyen volt, minden egyes út egy csoda, rengeteg élményt gyűjtök, fotózom is sokat. De például mikor végigmotoroztunk Monacoban tavaly a Forma1-es pálya helyszínein, az semmihez sem volt hasonlítható. Saint Tropez városában is a kultikus helyeken hajtottunk végig, de említhetném akár Cannest is, ahová épp a filmfesztivál idején érkeztünk, sok sztárt láthattunk élőben. Nem mindenki csöppenhet így bele a dolgokba, nem lehet úgy részese, ahogy egy motoros, ez a fíling leírhatatlan. Egy-egy ilyen hosszabb túra alkalmával napi 1000-1200 kilométert megyünk, ami fizikailag is próbára teszi az embert. Volt, hogy szakadó esőben vezettünk 600 km-en át Lengyelországban, de a rendezvényekre időre oda kell érni, így csak ritkán állunk meg útközben.
A magyar-lengyel barátság létezik, a mai napig megtapasztalható, ezt felidézendő György említ egy szép emléket. Mikor a miskolci barátok járművéből kiesett egy hátsó kerékcsavar Wroclawban, rögtön a segítségükre siettek a helyiek. Vitték őket esztergályoshoz, megcsinálták az új csavart, majd vidáman fotózkodtak velük, és jó utat kívántak nekik.
A motoros barátokkal gyakran összejárnak. Vannak az ország minden területéről, a Dunántúlról, de Miskolcról, Debrecenből is, és bár nem ez teszi ki egyedül az életét, mint mondja, már bejárta motorral Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Lengyelország sok szép helyét, hogy csak néhányat említsünk a teljesség igénye nélkül.
Utolsó gondolatként azzal az üzenettel köszön el hívő keresztényként, hogy Jézus Krisztus mindenkit szeret, a két keréken gördülőket sem kevésbé, mint a négy keréken közlekedőket, és jó utat kíván mindenkinek itt a számára kiszabott földi útszakaszon.
Kiemelt kép: Csiza Erika
