Virágzó vidékünk

Egyetlen szerzetes lakja a tolnai zsákfalu szerb kolostorát

Grábócon Mitrofan atya ápolja a szerbek közel 500 éves örökségét. Hol egyedül, hol nem. Magyarul alig beszél, de szótlanul is szívesen fogad.

Egy szót sem beszéltünk senkivel, amikor nemrég Grábócon jártunk, a kárpát-medencei szerbek egykori szellemi és vallási központjában, egy eldugott tolnai zsákfaluban, ahol valaha az ortodox papokat is képezték. Hétköznap volt – ennek még lesz jelentősége. Miután az 1585-ben alapított kolostor mellett leállítottuk az autót, valaki elmutogatta, hogy majd érkezik “illetékes” és megmutatja a Szent Borbála ereklyéjét is őrző Szent Mihály-templomot, benne az 1700-as években alkotott páratlan szépségű ikonosztázt és freskókat.

A kolostor története

A grábóci szerb ortodox kolostor és templom (szerbül: Manastir Grabovac) a Tolna megyei Völgység egyik „világtól elzárt”, erdővel borított dombok között megbújó kisközségében Grábócon található, ahová 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragovity kolostorból. A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide vándorolt szerb családok. A kolostor összes épülete 1994 óta ismét a magyarországi szerb ortodox egyház tulajdonában van. A hely több évszázadon át a „magyarországi szerb kultúra Athénje”, a magyarországi szerb ortodox papképzés központja volt. (Wikipédia)

És jött, egy óra múlva. Kinyitotta a kincseket rejtő szent helyet, egy ismertetőt adott a kezünkbe, majd szótlanul távozott az ifjú szerzetes. A bizalom légköre járt át mindent, és persze addig maradtunk, ameddig akartunk, hiszen itt úgysem siet senki sehová. Később viszont, távol Grábóctól mégis úgy éreztük, jó lenne beszélgetni valakivel a kolostor lakói közül. Így sikerült, sok telefonálás és sok kérdés után (csak a válaszokra szorítkozunk):

Szombat-vasárnap nyitva a templom. Nyitva van non-stop. (…) Nem beszélek magyarul, angolul. (…) Kicsit németül. (…) Papír van, magyarul, németül, angolul. (…) Két apáca és egy szerzetes. (…) Mitrofan. (…) Nyitva van non-stop.

Ennyi. A falu önkormányzatánál próbálkoztunk, hogy egy kicsit többet megtudjunk Grábóc mai életéről. A neten található számon idővel felvette a telefont egy kedves néni, és úgy tűnt, hogy oroszul mondta el, hogy nem tud oroszul sem. A Bosznia, a munka és a szláv szavak hangzottak el.

Mennyei ízeket alkottak a földi gasztronómiában a szerzetesek
Mi közük a szerzeteseknek a kulináris élvezetekhez? Több, mint gondolnánk.

Idővel a tudakozóban kapott számon is felvették a telefont, és ez már valóban az önkormányzat volt, magyarul. Innen jutottunk el Dávid József gondnokhoz, miközben megtudtuk, hogy a faluban már 190-en sem laknak, a magyarok mellett egy-két német alkotja a helyi kisebbséget, meg a bosnyák néni, ha egyáltalán bosnyák és Grábócon lakik.

Dávid József gondnok a munkagépet próbálta túlkiabálni beszélgetésünk közben, készségesen segítve abban, hogyan élnek ma a kolostor lakói.

Mitrofan atya és a két apáca szerbek. Imádkoznak és ide-oda utazgatnak. Hétköznap reggel és este magukban tartanak csak istentisztelet, szombaton és vasárnap viszont nagyobb szertartásokra Bajáról, Szekszárdról, Szálkáról és Pécsről is jönnek hívők

– mondta Dávid József, majd visszahívta a munka.

A Mitrofan név viszont megért egy újabb keresést, így rábukkanhatunk a teol.hu egyik korábbi cikkére, amelyből kiderül, hogy a most 39 éves Gajics Mitrofan tavaly januárban, az ortodox karácsonykor a kolostor egyetlen lakója volt, diakónusként. Akkor már hat éve élt itt; korábbi társai közül a pap Rath Panteleimon 2016-ban hunyt el, Krisztina nővér pedig – akit sokan Sestra Kristinaként ismertek és ragyogó magyar tudása mellett a humorával lett népszerű – 2017-ben hagyta el a földi létet. A kilencvenes éveiben járó Maria nővér visszatért hazatért Szerbiába.

Mindebből is látszik talán, Grábócra el kell menni. Akkor is, ha ott egy szót sem beszél senkivel az ember.

Kiemelt kép: MTI/Kálmándy Ferenc

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik