Nagyszüleink ifjú éveinek szokásairól hálás feladat írni, mert visszarepülhetünk a háború előtti időkbe, a a véres 20. század békésebb éveibe. E békeidők szilvesztereinek pedig elmaradhatatlan kelléke volt a krampampuli, amit leírni fárasztó, de kimondani legalább vicces.
Azért gyorsan fussunk át a hozzávalókon, mert van benne anyag: dió, mandula, mogyoró, kesudió, pekándió, datolya, mazsola, aszalt szilva, füge, kockacukor, rum, vörösbor, fekete tea – legalábbis a nosalty receptje szerint, amit mindezek alapján is bátran ajánlhatunk. Az sem semmi, amit a kommentár hozzáfűz.
Eddig kétszer csináltam, először kb. 15-20 éve, akkor még nem lehetett nálunk erős rumot kapni, csak 40 fokosat, amit nem sikerült meggyújtani, így nem is lett abból krampampulink. Tavaly vettem 80 fokos rumot, amit a rumtopf készítésére is használtam, ez már gyönyörű, félméteres lánggal égett
– írja a gasztrooldal szerzője, úgyhogy ez alapján kell némi bátorság hozzá. Ha pedig valaki inkább megnézné és meghallgatná, hogyan lesz valamiből krampampuli, íme egy pokoli duó és a körítése, vagyis Boros és Bochkor:
És akkor nézzük a nagyiék babonáit, amelyek egy részét a Nagyszülők Lapja volt olyan kedves összeválogatni. Egy kis ízelítő:
- Adósságot nem viszünk át az újévre, mert nem jelent jót.
- Kiderítjük a jövendőbelink nevét, mégpedig úgy, hogy gombócok közepébe cetliket gyúrunk (rajtuk a jelöltek nevével), és amelyik a főzésnél először jön a felszínre, az lesz a nyertes (már, ha nyer velünk).
- Ha elásunk egy pénzérmét, és másnap (vagyis a következő évben) kiássuk, meggazdagszunk az újévben.
- Éjfélkor meghúzzuk a malac farkát, jólétért, bőségért.
- Minél tovább visít a malac, annál tovább tart a jóhírünk az újévben – na ebben nem akarunk hinni, inkább ne visítson szegény.
Ha pedig valaki régi képeken szeretné látni nagyszüleink szilvesztereit, ajánljuk az NL Café képes összeállítását. A régi szilveszterekben az volt a jó ugyanis, hogy majdnem olyanok voltak, mint a maiak. De csak majdnem. Mert mégiscsak visszasírjuk őket.
Papírcsákó, konfetti, szerpentin és pezsgő – már nagyanyáink is ugyanúgy köszöntötték az újévet, ahogy mi. Van, ami évtizedek óta nem változott: szilveszterkor mindenki kiengedte a fáradt gőzt, és reményekkel telve tekintett az új évre
– írja az összeállítás szerzője és teljes joggal, hiszen e sorok írójának nagyszüleinek szilveszteréről például annyit tudni, hogy bálokba jártak, a tíz év alatti gyerekeiket is nyugodt szívvel otthon hagyták ilyenkor (a legkisebb három éves volt), otthon pedig nem felejtették el meggyújtani a krampampulit.
Amikor pedig pedig a háború, ötvenhat és a korai Kádár-korszak után nagyszüleink nagyszülők lettek és a gulyáskommunizmusban fürödtek (azért várták volna nagyon a végét, ha tudták volna, hogy egyszer vége lesz), ilyeneket nézhettek a tévében:
Kiemelt kép: Pixabay
