Város vagy vidék? Nyüzsgés vagy lassabb tempójú, csendesebb életmód? Manapság egyre többen döntenek úgy, hogy a nagyvárosok pörgését, a folyamatos rohanást és kiszolgáltatottságot a vidéki életre, a természetközeli életmódra és az önfenntartásra cserélik. Így volt ezzel Banos Edit és Hegyi Áron is, akik 2015 márciusában döntöttek úgy, hogy teljesen megváltoztatják addigi életük, és a budapesti Balzac utcából Kulcsra, az egykori dédszülők tanyájára költöznek.
A költözést megelőző időszakban amikor csak lehetett, mindig elszöktünk Budapestről a Balatonra vitorlázni vagy ide, erre a kis tanyára, ahol Áron testvérével, Dáviddal együtt sok nyarat töltött. Jó ideje éreztük már mi ketten, és Dávid is, hogy a pesti életünk nem kielégítő. Levegőre vágytunk, kalandra
– mesélte Edit.
A lehetőség akkor jött el, mikor a szomszédos tanya eladóvá vált. Ekkor Dávid, aki Edit és Áron mellett él pár száz méteres távolságban, eladta 30 mégyzetméteres pesti lakását és ebből, valamint némi szülői segítségből megvásárolták a már meglévő területhez a szomszédos telket: 3 hektárt erdővel, tóval, legelővel, pincével, kúttal és egy 100 éves folyton felújítandó, de azért élhető parasztházzal.
Ez a ház az otthonuk azóta is.
Több, mint egy évbe telt, hogy a tanya a miénk lehessen, de ezt az időt nem töltöttük karba tett kézzel. Mivel akkoriban vált a földvásárlás feltételévé a földműves képzettség, elvégeztük az aranykalászos gazda tanfolyamot. Folyamatosan tervezgettünk, rengeteget olvastunk, felkészültünk – közben pedig hónapokig izgultunk, mert várnunk kellett a kifüggesztés eredményére, és aggódtunk, nehogy valaki más is meg akarja venni a területet
– emlékszik vissza az idegőrlő időszakra Edit. Ám végül a terveiknek megfelelően alakult minden, s belevághattak az áhított nagy kalandba.
A mezőgazdaságtól saját bevallásuk szerint is olyan messze álltak, amennyire csak lehetett. Tanyájuk első lakója 15 kopasz nyakú tyúk volt, ez kezdetben nagyon megviselte a madárfóbiás Editet, aki Pesten is átment az út másik felére, ha galambot látott, a tyúkokkal való együttélést pedig elképzelhetetlennek tartotta.
Azt tanultuk, ha valami fóbiád van, vedd azzal körül magad, és muszáj lesz megszoknod. Most 100 tyúkunk van, de volt már 200 is. Időközben Edit szinte minden undora elmúlt, etet és kiszedi a tojást alóluk, bár azért meg nem fogja őket még ma sem
– mondta el Áron, aki azt is bevallotta, a tyúkok megfogása eleinte számára is nehézséget okozott.
Az első vevők, akik tyúkokért jöttek hozzánk, nagyon sokszor kinevettek, amikor megkértem őket, hogy inkább ők válogassanak a tyúkólban, ugyanis rettenetes volt a verdesés és rikácsolás, ami engem érzelmileg teljesen kiborított
– emlékezett vissza a ma már rutinos gazda.
A tyúkok után érkeztek a kecskék, először csak 5, mostanra 32 jószág van a birtokon. Edit és Áron azt vallják, a szeretet és a gondoskodás minden állatnak kijár, ez a mentalitás érződik is az egész tanya légkörén. Sokszor megköszönik kecskéiknek az aznapi tejet, mindegyiküket saját nevén szólítják, a kecskék pedig úgy bújnak hozzájuk, mint a kutyák.
Az első elléseknél kegyetlenül remegett a kezem, hiszen előfordulnak minden évben komplikációk, hosszú és nehéz vajúdások, amikor a képességeinkhez mérten muszáj beavatkoznunk, hogy egy pici a világra jöhessen. Ugyanígy az oltások, a körmölés, törött lábak sínberakása , és még tenger dolog, aminek kapcsán elő kell hívni magunkból azt a rég elfeledett ösztönt és tudást, amit városiként már nem használunk. Errefelé sajnos nem jön ki állatorvos a kecskékhez, az a módi, hogy vagy megoldod vagy levágod. Nekünk is meg kellett tanulni, hogyan kell benyúlni egy anyába, ha a kicsi például elakad a szülőcsatornában. Pont pár hete történt, hogy egy anyánk már 1 napja vajúdott, ezért elvittük a megyei állatkórházba, ahol megcsászározták. Ő életben maradt, a picije elpusztult. Mondta az állatorvos, nagyon ritka, hogy hozzájuk kecskét visznek, mert nem ér annyit az állat, mint maga a műtét
– mesélt kihívásaikról Áron, hozzátéve, nem az ellés volt az első nagy nehézség, amivel a kecskék kapcsán szembesültek.
A fejést is meg kellett tanulnunk. Sokat olvastunk a dologról, videókat néztünk, és elutaztunk Magasföldi Amarill magyar parlagi kecsketartó ismerősünkhöz is, akitől első kecskéinket vettük, és aki a későbbiekben is rengeteget segített. Emlékszem, a kedvünkért aznap nem kapcsolta be a fejőgépét, pedig közel száz állatot fej naponta. Akkora sor állt a fejő előtt, mint Black Friday alkalmával egy nagy bevásárlóközpont ajtajában
– mondta el Áron.
Tanyájuk, a Berger Cottage gazdaságilag ma három pilléren áll, hiszen a kecske és tyúktartáson kívül méhészkednek is. Termékeiket, a kapirgálós tartású tyúkok tojását, kecsketejet, kecskesajtot és a mézet Budapestre szállítják cégeknek és magánszemélyeknek házhoz.
Szerencsések vagyunk, mert eddig alig kellett hirdetni magunkat, nagyon hamar híre ment, hogy tőlünk lehet rendelni. A problémánk most leginkább az, hogy nem tudunk mennyiségi szempontból megfelelni. Azt látjuk, hogy nagyon nagy igény van a megbízható egészséges élelmiszerekre, sokan kérnének bio zöldséget és húst is, de sajnos erre egyelőre nincs energiánk
– mondták el a fiatalok.
Edit és Áron folyton fejlesztenek is valamit, most például épül a különálló sajtkonyhájuk, fejőt, istállót, tyúkólat is építettek. Ezekhez áramot, vizet visznek, hogy a napi teendők egyre könnyebben elláthatóak legyenek. Szeretnének a közeljövőben brandet építeni, saját logóval ellátni a termékeiket, szeretnének Budapesten piacozni és egy érlelő építése is tervben van, hogy érlelt sajtokat is megtanulhassanak készíteni.
A tanya mellett Edit egy dunaújvárosi iskolában is dolgozik, e nélkül a kereset nélkül még nem állnának meg.
Ennél az életformánál elengedhetetlen a gyakorlatiasság. Minden munka könnyebb, ha több ember tudja elvégezni, ez azonban egy tanyán ritkán jön össze. Rengeteg a tennivaló. Nem tehetsz egy lépést anélkül, hogy ne írnál fel öt dolgot a listádra, amit meg kell javítani, jobbá kell tenni. Itt befejezni semmit sem lehet, maximum abbahagyni. De páratlan az az érzés, ahogyan szépen apránként alakul a mini birodalom abba a közösen lefektetett irányba, amit megálmodtunk
– mondta el Áron, és azt sem titkolta el, előfordul, hogy néha elvágyódnak picit, mert kilépnének a napi rutinmunkák monotonitásából.
Ez az élet bármelyik területén adódik így, nem csak a gazdálkodásban. Csak itt nem tudunk a kedvünk szerint helyet változtatni, ezt csak előre tervezetten tehetjük meg. Van egy kedves hölgy barátunk, aki megtanult fejni, működtetni a gazdaságot, ha nagyon szükséges. Ha pedig nyaralni megyünk – mert már erre is volt példa – akkor Edit szülei leköltöznek egy hétre. Muszáj az állandó jelenlét, mert mindig történik valami, beakad egy kecske, vagy a tóba esik, leüt egy tyúkot a ragadozó madár, jön a róka, kiönt a patak, kiszökik a kutya – számtalan probléma adódhat, mindig itt kell lennie valakinek
– összegzett Áron, aki azt is elmondta, hogy egy napjuk az állatok etetésével, itatásával, – laktációs időben – fejéssel kezdődik, utána jó időben legelőre hajtják a kecskéket. A tojásszedés egészen délig meghatározó fontosságú, hogy aazok szépek, tiszták maradjanak.
Napközben az éppen aktuális projektnek megfelelő munkákat végzik vagy a veteményeskertet gondozzák, esetleg méhészkednek – a feladatokat tulajdonképpen a természet diktálja – majd este jön a fejés, beszénázás megint, szép keretet adva minden egyes napnak. Háromszor egy héten sajtot készítenek, ami nagyjából 4-5 órás folyamat, aztán a tojásokat rendszerezik, felkészülve a termékek kiszállításának napjára, ami elég fárasztó, mivel a reggeli és esti teendőket aznap is ugyanúgy el kell végezniük.
A környezetünknek nagyon hálásak vagyunk. Mind Dávid és a családunk, mind a barátaink részéről áramlik felénk a bizalom, az ügyünkbe vetett hit, és a segíteni akarás. Még azok is segíteni akarnak, akik esetleg nem tudták megérteni igazán, hogy miért is akarjuk ezt pontosan. A szüleink folyton érdeklődnek, hogy miben számítunk rájuk, a barátaink pedig maguktól összefognak, és lejönnek segíteni egy napra, ha arról van szó. Azt hiszem tényleg kivételesen szerencsések vagyunk
– állítják a fiatalok.
S hogy hiányzik-e nekik valami a régi életükből? Azt mondják, talán a kulturális barangolás, a barátokkal való időtlen lógás hiányzik a pesti létből néha. Nem is szakadtak el teljesen, hiszen a heti szállítások alkalmával megfordulnak Pesten. S mivel Áron zongorista és több zenekarban is játszik, a tanyán is van egy próbaterem, ahová sokszor érkeznek zenekarok alkotótáborba.
Nyaranta nagyon szeretnek lejárni a barátaink is, van, hogy egy hetet itt töltenek a gyerekekkel. Ezeket az alkalmakat mindig nagyon várjuk, hiszen fantasztikus látni mennyire jól érzi itt magát mindenki. A gyerekek egész nap játszanak, gyurmáznak a méhviasszal, tojást szednek, fejnek, egy percet sem unatkoznak. Igazából ezek az értékes dolgok, a világ amúgy is elég rossz irányba megy, eljön az idő amikor a víz és a föld lesz a legnagyobb érték. Megnyugtató, hogy nekünk ez itt van, és egy világméretű probléma esetén is fent tudnánk valameddig tartani magunkat
– vette vissza a szót Edit.
Nagyon szürreális érzés 30 négyzetméternyi terület után hirtelen egy földi paradicsomot birtokolni. Gyakran játszunk a gondolattal, hogy mennyire furcsa értékarányban van egy városi lakás, és egy vidéki földterület egymással. Imádtunk a belvárosban lakni, de most már nem tudnánk visszamenni. A sok nehézség, és kényelmetlenség ellenére nagy itt a szabadság, amit megtapasztalva már szűk lenne a hely másutt
– mondták el őszintén.
Kiemelt kép: Berger Cottage
