Szabó Lantódy Andrea és férje, Szabó Sándor igazi vidéki gyöngyszemet képzelt el maguknak otthonul, és apránként meg is valósították, és valósítják folyamatosan Csallóközben egy kis magyarok lakta faluban, Keszegfalván.
Álmaik háza idővel teljes pompájában ragyog majd, de a hamisítatlan vidéki hangulatot már most tökéletesen megtesíti a harmóniát sugárzó, kedves építmény a mostani állapotában is. Fa zsalugáterei, népi motívumai kívülről is felkeltik a figyelmet. A kis padon pedig jólesik megpihenni és napfürdőzni egyet.
A férjemmel mindketten faluról jöttünk, de a sors úgy hozta, hogy közös életünket városban, tömbházban kezdtük. A szívünk mindig visszahúzott falura. A vidéket nem felejti, aki ott nőtt fel. A férjem a környék falvait járta, és egy nap azzal jött haza, hogy megtalálta a telkünket
– kezdi lelkesen Andrea a történetet.
Akkor még rajta állt a 3600 négyzetméteres telken egy régi, verandás ház, amin megakadt Sándor szeme. De mivel nagyon elhagyatott és gondozatlan volt, nem volt más választásuk, mint hogy lebontsák az 1912-ben épült házat.
A hely viszont tökéletesnek bizonyult: a falu szélén egy kis utcában húzódott a telek, a természethez közel.
Szó szerint nyomozásba kezdtem, hogy kik lehetnek a tulajdonosok. Végül sikerelült felkutatnom őket, és megegyeztünk az adás-vételben
– meséli Sándor.
2017-ben tették le az alapokat. A hagyományos, népi motívumokat megőrizve tervezte meg a férj, Szabó Sándor az édesapja segítségével a házat. A faluban többen is mondták, milyen szépen felújították a régi épületet, mert első ránézésre valóban úgy tűnhetett, csak felújítás történt, hisz az eredetileg itt álló ház stílusát adták vissza az építkezés során.
Ez nekünk jó visszajelzés volt, hogy talán sikerült elcsípnünk a régi korok hangulatát
– folytatja Andrea.
A tervezésnél azt volt a cél, hogy a hagyományőrző, népies külső egy korszerű, energiatakarékos belsővel párosuljon. Az építkezés folyamán nagy figyelmet fordítottak a megfelelő szakemberek kiválasztására, a ház ura pedig nagyon precízen követte végig a folyamatot. Így például azt, hogy a gerendák milyen szélesek, hány centire legyenek egymástól, mind ő döntötte el.
A nyílászárók, a kemence elkészítésére igyekeztünk a legjobb szakembereket megtalálni, ami szintén sok időt, utánajárást igényelt. Még a szentendrei skanzenbe is ellátogattunk, hogy inspirálódjunk. Egyértelműen a férjem viselte magán a terhet a házépítés során, hisz rengeteg technikai döntést kellett meghoznia, de sok segítséget kaptunk a szüleinktől is
– meséli a boldog háziasszony.
2019 karácsonya előtt be is költöztek az akkor még belső ajtók nélküli házba, ami így is maga a csoda volt számukra. Egy régóta dédelgetett álom vált valóra, melynek az alakítása, finomítása még további évekre munkát ad a fiatal házaspárnak, de örömmel veszik az akadályokat, hisz nagyon szeretnek itt lakni mindhárman: örökmozgó hatéves csemetéjüknek maga a paradicsom a nagy udvar.
A konyhaasztal története igazán szívmelengető
A házban minden tárgynak története van. A legkedvesebb és igazán szívmelengető azé a konyhaasztalé, amelyik száz év után került a házaspárhoz hosszú hányattatás után.
A kis konyhaasztalunkat 100 év kallódás után kezdtük újra használni: a férjem üknagymamája vette a lányának, a férjem dédijének még hozományként. De ők idejétmúltnak találták akkor, ezért az üknagyinál maradt a tisztaszobában. Mikor ő meghalt, akkor a dédihez került szintén a tisztaszobába. Mikor a dédi is elment, akkor a pince várta, ott porosodott hosszú-hosszú ideig. Mi szerencsére ráleltünk és felújíttattuk
– osztja meg velünk elérzékenyülve Andrea.
Nincs igazán kedvenc helyem, mert mindent szeretek itt. Lesz még munkánk bőven, tudjuk jól mindketten. Rengeteg tervünk van bent a házban és kint az udvaron, de ahogy szépen lassan eljutottunk idáig, úgy folytatjuk a munkát, nem akarunk semmit elkapkodni. Hiszünk abban, hogy apró lépésekben majd minden régi, új és örökölt tárgynak megtaláljuk a neki rendeltetett legjobb helyet, kint pedig idővel tyúkok kapirgálnak és báránykák legelnek majd. Egyelőre egy kis veteményesünk van, muskátlik, orgona, annyi, amit egy kezdő, a kertészettel ismerkedő ember is elbír
– összegez a fiatal pár.
