2000-5000 méteres tengerszint feletti magasságban él ez a csodálatos, párját ritkító madárfaj, a bíborkirályka. A Himalájában, a Tibeti-fennsíkon és Északnyugat-Kínában a hegyvidéki magaslatok tüneményes szárnyasa a minössze 8-10 centiméteres, 6–8 grammos madár, melynek hímje élénk színű, begyétől hasáig jellegzetesen kékes-bíboros, a tojó viszont fakóbb. Mindkettőnek színes fejtetője és fehér szemgyűrűje van.
A fajt először Nyikolaj Severtzov írta le 1873-ban, azóta az ornitológusok kitüntetett figyelmet fordítanak a bíborkirályka életmódja felé.
Egy tibeti hegyekben készített tanulmány például megállapította, hogy a tenyészidőszakban általában párban élnek, a fiókák felnevelése után azonban legalább 25 madarat számláló csapatokba verődnek.
Április elejétől júliusig költenek, minél magasabban vannak, annál később. 4-6 tojást raknak. Fészkeik kupola alakúak, és a talajtól mindössze egy méterre, cserjékben építik fel azokat. Mivel a magaslatokon kevés a ragadozó, költéseik javarészt sikeresek.
Főleg apró rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, ezt a hidegebb hónapokban kis mennyiségű mag és bogyó egészíti ki. A fiókákat kizárólag rovarokkal etetik.
A madarászok néhány szokatlan viselkedési szokásukat is megfigyelték. Ezek közül a legérdekesebb, hogy gyakran előfordul, amikor két tojó költ egy fészekben úgy együttműködve, hogy barátságban ülnek a másik madár tojásain.
Kiemelt kép: Imran Shah/Wikimedia Commons
