A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre több, már korában is védelem alatt álló terület – tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület – egyesítésével. Fő feladata a Duna és a Dráva mentén található, jelenlegi és egykori ártér természeti értékeinek megóvása, fenntartása, helyreállítása.
A nemzeti park kiterjedése mintegy 50 ezer hektár, ebből 15 ezer hektár fokozottan védett terület. Ide tartozik a Duna Sió-toroktól a déli országhatárig terjedő szakasza, valamint a teljes hazai Dráva szakasz. 2004 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park egyben Natura 2000 terület is.
A területen lévő Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum kiterjedése 630 ezer hektár, ebből hazánkra 235 ezer hektár esik, ami lefedi a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, valamint a Mura-menti tájvédelmi Körzetet.
A nemzeti parkért is felelős Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével, valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is.
A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható.
A nemzeti park területi egységei
- Gemenc
- Béda-Karapancsa
- Dráva menti síkság
- Barcsi-ősborókás
- Lankóczi-erdő
- Zákány-Őrtilos térsége
A nemzeti park tájvédelmi körzetei
- Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet
- Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet
- Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
- Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet
- Zselici Tájvédelmi Körzet
A nemzeti park főbb természeti értékei szorosan kötődnek a folyami és vizes élőhelyekhez, melyek egyedülálló változatosságban jelennek meg a védett területen. Ide sorolhatók a folyók főágai a kavics és homokzátonyokkal, a mellék és holtágak, természetes tavak, kubikgödrök valamint mocsarak, mocsárrétek is. Mivel a védett terület több mint felét erdő borítja, ezért kiemelt fontosságú az őshonos erdőtípusok – kemény- és puhafás ligeterdők – védelme és térfoglalásuk növelése.
A védett gerinctelen fajok közül megemlíthető a drávai tegzes, a magyar színjátszó lepke és a szávai vízicsiga. A folyók számos védett és Natura 2000 jelölő halfajnak biztosítanak életteret, mint például a magyar és német bucó, leánykoncér, dunai ingola. A madárvilág képviselő közül is a vízhez köthető fajok a legfontosabbak, hazánk legerősebb rétisas és fekete gólya populációja is itt található, a szakadó partok pedig az üregben fészkelő madaraknak, partifecskéknek, gyurgyalagoknak, szalakótáknak biztosítanak ideális élőhelyet. Emlősök közül meg lehet említeni a vidrát és a vadmacskát és a visszatelepítési programoknak köszönhetően stabil populációja van ismét az európai hódnak is.
A védett növényfajok közül is sok köthető vízi vagy vizes, üde élőhelyekhez, mint például a kockás liliom, szibériai nőszirom, mételyfű, vízi lófark. A Nemzeti Park flóráját színesítik a Darányi-borókás védett növényi közül a csak itt megtalálható királyharaszt vagy a fűzlevelű gyöngyvessző is.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazatóság csak a nemzeti park kisebb részen lát el vagyonkezelői feladatokat, nagyobb részt mint természetvédelmi kezelő törekszik a természetvédelmi érdekek megvalósítására. Az aktív természetvédelem jegyében az igazgatóság több pályázati rendszerben is részt vesz az élőhelykezelés, fenntartás, rehabilitáció területén.
