Járvány idején érdemes csak igazán biciklizni, sokkal inkább, mint valaha. A kerekezés némi odafigyeléssel nem csak a megfertőződés esélyét csökkenti, de erősíti az immunrendszert, és egészségesebbé is tesz.
Mozgás közben kitágulnak a légutak, és felgyorsul a vérkeringés, és minél mélyebbeket lélegzik az ember friss levegőn, annál jobban tisztul meg a tüdeje, ami vírusvédelmi szempontból optimális – magyarázza Michael Barczok német virológus a Der Spiegel hasábjain. A szabadban végzett mozgás a tüdő mellett jót tesz a memóriának, a bőrnek, és mivel egyre többször bújik elő a nap: segít feltölteni a szervezet D-vitamin raktárját.
Mivel a járvány miatt zárva vannak az edzőtermek, az uszodákba, sportlétesítményekbe pedig csak igazolt sportolók mehetnek be, nagyon lecsökkentek a rendeszeres testmozgás lehetőségei. Két dolgot azonban mindig lehet csinálni: futni és biciklizni. Előbbi azonban sokkal inkább magányos sportág, míg utóbbi lehet családos program, amire a járványhelyzetben sokkal nagyobb szükség lehet, mint máskor.
Nagyjából egy éve élünk együtt a koronavírussal, és a járvány azokat is komolyan megviseli, akik megússzák a fertőzést. A fokozott stresszt pedig mindig azokon vezetjük le, akik a legközelebb állnak hozzánk. Amikor a szülők otthonról dolgoznak és az óvodák, iskolák is zárva vannak, könnyen válik puskaporos hordóvá a lakás. Ebben a helyzetben nehéz jobb dolgot elképzelni annál, hogy a család együtt, egy közös bringatúrán vezeti a feszültséget.
Bár a lezárások miatt csökkent a városok forgalma, a levegő még mindig sokkal jobb a természet, erdők közelében. Lehetőleg kevésbé népszerű, nem túl forgalmas útvonalat válasszunk, de ha mégis lennének ott mások is, elég, ha annyi távolságot tartunk, amennyit a járvány nélkül is megtartanánk. A holland Egészségügyi Minisztérium (RIVM) szakértői szerint annak az esélye, hogy valaki biciklizés közben fertőződjön meg koronavírussal, gyakorlatilag nulla.
Hosszabb, pihenőkkel megszakított túrákon olyan helyeken fújjuk ki magunkat, ahol kevesen vannak, de még jobb, ha nincs senki a család környékén. Vigyünk otthonról innivalót és elemózsiát, hogy út közben már ne kelljen semmit sem venni.
Mivel a gyerekek hajlamosak gyorsabban nőni, mint gondolnánk, ne csak azt ellenőrizzük a kerékpárjaikon, hogy minden megfelelően működik-e, hanem azt is, hogy jó-e még az a beállítás, amivel legutóbb tekertek, vagy állítani kell az ülésen.
Ha hosszú hónapok után először pattannánk nyeregbe, különösen, ha ez a gyerekekre is igaz, nem csak a bringákat érdemes leporolni és megolajozgatni, hanem a tudásunkat is. Győződjünk meg róla, hogy a gyerekek is képesek biztonságosan elindulni, fékezni, megállni és kanyarodni. Bár fő a biztonság, figyeljünk arra is, hogy a gyerkőcöket ne halmozzuk el túl sok szabállyal és előírással, nehogy teljesen elvegyük a kedvüket a bringázástól. Ne csináljunk a feszültséglevezető szórakozásból újabb stresszforrást.
Elsőre tegyünk néhány kört egy elhagyatott pakolóban vagy parkban, aztán kimerészkedhetünk olyan, kevésbé forgalmas utakra, melyeket jól ismerünk. A járdákat inkább kerüljük, mert bár biztonságosabbnak látszanak az autóutaknál, valójában nem azok. Járdán haladva veszélyesebb átkelni a kereszteződéseken, vagy bármikor elénk léphet egy gyalogos. Ha nincs kerékpárút, tekerjünk inkább az úttesten, a parkoló autóktól jó ajtónyitásnyi távolságra. Ha csak egy felnőtt bringázik, mindig ő menjen hátul, a gyerekeknél kicsit beljebb, az út közepe felé húzódva.
Ha minden rendben, és az idő is megfelelő, akkor ne gondolkodjunk, ne halogassunk. Egy kiadós bringázással, egészséges testmozgással, közös, pozitív élmények gyűjtésével csak nyerhet a család.
Szponzorált tartalom
A cikk Bük Város Önkormányzatának támogatásával készült.
