A korábbi aszályos évekhez viszonyítva az idei tavasz bőséges csapadékkal ajándékozta meg a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet is, aminek köszönhetően újra megteltek a sarlólaposok, a nedves rétek tocsognak, így újra a haris kakasok (Crex crex) csábító „énekétől” hangosak a kesznyéteni éjszakák, számolt be róla honlapján a Bükki Nemzeti Park.
A haris a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó 22-25 cm hosszúságú madár. Hátoldali tollazata barnás színezetű, melyet sötét foltok tarkítanak, nyaka és melle szürke, míg röptében vöröses szárnyfoltjai teszik felismerhetővé, már ha nagy ritkán megpillanthatja az ember repülés közben.
A park tájékoztatása szerint szem elé csak ritkán kerül, ezért leginkább csupán hangja árulja el jelenlétét, olykor-olykor azonban az alacsonyabb növényzet közül az udvarló hímek feje is kilátszik, és ekkor vaskos, rövid, hússzínű csőre és szürkés-kékes szemöldöksávja is feltűnik.
A cikkben azt is írják, a haris hazánkban sajnos ingadozó állománnyal bír, mely élőhelyeinek beszűkülésének, a nem megfelelő körültekintéssel végzett mezőgazdasági tevékenységek következtében és az egyre fokozódó csapadékszegénység miatt alakult ki. Más szavakkal a modern, intenzív mezőgazdaság egyik nagy vesztese.
A szántóföldi kultúrákban az ott végzett talajművelő munkák fenyegetik, de egyedszámának csökkenéséhez hozzájárul az is, hogy a trópusi Afrikában és vissza vezető útja során ez a faj is számos alkalommal esik áldozatul az illegális vadászatnak.
A harisok védelmére irányuló erőfeszítésekről a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatsz bővebben.
