A Bükk mészkőfennsíkjának déli pereme alatt, 450-500 méteres tengerszint feletti magasságban négy időszakos karsztforrás is ered: az Imó-kő, a Fekete-len, a Vöröskő-alsó és felső forrás. Ezek a Bükki Nemzeti Park területének legérdekesebb jelenségei közé tartoznak, legismertebb tagja a Vöröskői-alsó- forrás.
Ezek a források az agyagpalába zárt, viszonylag kis felszíni kőkibúvású mészkőrögök déli peremén, a mészkő és a vízzáró agyagpala határán találhatók. A mészkőből álló területeken a csapadék körülbelül 20-40%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában.
A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. A források aktivitása a fennsíki vízgyűjtőterületen beszivárgó csapadékmennyiségtől függ, a rövid idő alatt beszivárgó jelentősebb vízmennyiség hatására aktiválódnak.
A vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson, tehát az lényegében mesterségesen kialakított jelenség
– mesélt nekünk a forrásról Szatmári Zsolt természetjáró, aki kisebb-nagyobb csoportoknak 1989 óta szervez túrákat főként az Északi-középhegység tájain, és egy Facebook-csoportot is üzemeltet az Északi-középhegység vándorai néven.
Megtudtuk, hogy leggyakrabban tavasszal márciusban, áprilisban, majd késő ősszel októberben és novemberben törhet fel, legritkább pedig a kora nyári, nyári működés.
Az imó-kői-forrás működése a vöröskőinél ritkábban figyelhető meg. Vize az Imó-kő alatti forrásbarlangból természetes módon, nagyobb vízhozam esetén dübörögve tör elő, miután barlangját már teljesen kitöltötte
– ismertette a természetjáró a másik forrást is.
A vöröskői-felső-forrás csak rövid ideig 3-4 hétig működik, míg az alsó, látványosabb forrás akár hónapokig is adhat vizet. Először az alsó forrás indul meg, ezt éri el leghamarabb az emelkedő karsztvíz.
Nagyon csapadékos években esetleg előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet, de az utóbbi évekre inkább az volt a jellemző sajnos, hogy be sem indultak. Ahhoz, hogy ez megtörténjen a fennsíkon több napos és folyamatos esőzésre van szükség, olvadáskor pedig 50 centiméter körüli hóvastagságra.
A források, köztük a Vöröskői-alsó-forrás is, jelenleg nem működnek, idén nem is működtek. Sajnos a tavalyi és idei téli hónapok során alig halmozódott fel a hó a hegységben, az is gyorsan elolvadt, és az idei tavasz is rendkívül csapadékszegény volt
– erről már a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetmegőrzési Osztályának osztályvezetője, Holló Sándor nyilatkozott nekünk kiemelve, hogy az április, májusi csapadékok a karsztvízszintet nem tudták kellő mértékben megemelni.
A szakember elmondta, hogy mivel a forrás feltörése egy nagyon népszerű jelenség, arról a világhálón szinte azonnal lehet értesülni, de a nemzeti park weboldalára is kerül majd ki információ.
