Minden fajnak sajátos, rá jellemző alakú agancsa van – így például a fehérfarkú szarvas agancsán egy felfelé álló főágból ágazik ki több kisebb, szétálló ágacska, a dámszarvas és a jávorszarvas agancsa viszont lapátos.
A fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas Észak- és Közép-Amerikában él, valamint Dél-Amerika északi részén Peruig és Brazíliáig. Egyike a leginkább elterjedt és leggyakoribb szarvas fajoknak. Óriási elterjedési területén belül rengeteg élőhely típushoz alkalmazkodott. Új-Zéland, Csehország és Dél-Finnország egyes területein is meghonosodott és szép, stabil állomány fejlődött ki. A hím marmagassága 80-100 centiméter, a nőstényé jóval kisebb. A hím testtömege legfeljebb 100 kilogramm, nőstény 70 kilogramm is lehet. A szarvasnak a tövénél hátrafelé, feljebb félkörben előrehajló agancsa van, amely télen leválik, és a következő párzási időszakig újból kifejlődik.
Veszély esetén a fehérfarkú szarvas nagy ugrásokkal menekül, eközben farkát felfelé tartja, így jól látható alsó részének fehér színe, s ez által a többi szarvas is felfigyel a veszedelemre.
A Pennsylvániában élő Kerm Fidler szinte napi kapcsolatban van ezekkel a gyönyörű állatokkal és folyamatosan tölti facebook oldalát az aktuális fotókkal, videókkal.
Az alábbi fotókon többnyire az agancsosok bársonyos, még fiatal agancsában gyönyörködhetünk.
