Somogysárd határában Kiss Pali bácsi a tanyáján egykor kétezer juhot is ellátott feleségével, ám napjainkban csupán a töredékét terelgeti, írta a Sonline.
Pali bácsinak és feleségének az összes felmenőjük juhász volt. Az idős ember ezért mondja magát az utolsó tiszta vérű somogyi juhásznak, feleségét pedig tiszta vérű juhászlánynak.
Egykor nagy becsülete volt a juhásznak, tisztelték
– mondta a portálnak Pali bácsi, hozzáfűzve: akik napjainkban juhokkal foglalkoznak, rendszerint nem juhászok, csak alkalmazottak egy juhtartó gazdánál.
Kiss Pál hetvenkét évesen is gyakran napi húsz kilométert gyalogol a legeltetéskor, előfordul azonban, hogy csupán öt kilométert vállal szamarával, de azt olyan menetfelszerelésben, ahogy ősei is tették.
Málhát teszek a szamár hátára, minden benne van, ami kellhet a nap során. Két zsák arra szolgál, hogy az út közben született bárányokat bele teszem, így a csacsi hozza őket
– említette az öreg juhász, aki bevallása szerint egyre kevesebbet bír, de orvoshoz sem lehet csak úgy elmenni, a jószágokat nem hagyhatja sokáig egyedül.
Az öregúr rendszerint hajnali négykor hazamegy, együtt reggelizik fél kilenckor a feleségével, aki ebédet mindig készít neki. Ám ha az asszonynak be kell mennie a városba, rendel egy pizzát.
A futár kihozza ide, mert én nem bírom diétás koszton
– árulta el az idős úr.
Kiss Pál féltő gonddal őrzi a nagyapjától örökölt, 1937-ben készült szűrt, ám van sajátja is.
Most csináltattam egy újat, mert a régi már nagyon elhasználódott. Amikor fúj a szél, csak leheveredem rá, az ujját, meg a tarisznyát a fejem alá hajtom, és úgy alszom. Éjjel gyakran énekelek a bárányoknak, hogy ne rebegjenek a holdvilágban
– vallott munkájáról az utolsó tiszta vérű somogyi juhász.
