Mindenki állítja, hogy a magyarok rendkívül leleményesek, és akár a semmiből is tudnak valamit készíteni. Sajnos az esőcsinálásra senki nem képes, ám kihasználva a meleget és a napot, sok háznál készülnek aszalványok, szárított termények, és az ezekhez szükséges eszközök.
Mindenki máshogyan oldja meg az aszalást és szárítást, mi most Nagy Iduska egyszerű, de igen nagyszerű ötletét szeretnénk megmutatni, hátha más is kedvet kap az eszköz elkészítéséhez.
Az ötlet, hogy készítek valamilyen szárítót, régóta forgott a fejemben, mert eddig mindig tepsin szárítottam a gyógynövényeket, de kellett valami praktikusabb. Keresgéltem a neten, találtam megfelelőt, de több ezer forintba került, így azt találtam ki, hogy elkészítem én magam. Nekem vannak eltéve dolgok, amit más már talán kidobott volna, ezeket felhasználva született az egyedi szárító
– mesélt az ötletről Iduska.
A gondolatot pedig tett követte. Előkerült a kartonpapír, zöld színű függöny. Csak egy tépőzár kellett és némi kitartás, és már dolgozott is a varrógép.
Szeretek kipróbálni dolgokat, varrni is nagyon szeretek. Nekiláttam. Utólag azt gondolom, talán a tépőzár helyett a cipzár jobb lett volna, máson viszont nem változtatnék. A kartonpapír szerintem megfelelő alap, le lehet törölni, nem piszkolódik be. Ha süt a nap, a papír is felmelegszik, így jobban szárad a növény vagy bármi más, amit szárítani, aszalni szeretnénk. Én kimondottan almának terveztem, de másra is jó
– árulta el a kreatív háziasszony.
A régi tepsis szárításnál az asztalt a nap után kellett cipelni, és a bogarakra is figyelni kellett, az egyszerű, de praktikus zárt szárító viszont könnyebb megoldást kínált.
A szárítót csakis akkor jó használni gyümölcsre, ha az idő nagyon meleg. A gyógynövénynek nem számít a hőmérséklet, azt inkább árnyékos, szellős helyen kell szárítani, a karton ebben az esetben biztosítja is az árnyékot. Remekül bevált ez a megoldás, és így végül a rengeteg lehullott alma nem rohadt el, hanem mind felhasználásra került
– mondta el örömmel Iduska, aki azt is elárulta, hogy maga varrta vászontasakokban Izlandra utaznak az almák a lányához, ott ugyanis nem terem gyümölcs.
Csak megfogom a szárítót, és viszem a nap után. Áramot is spórolok, és az aszalványhoz a rovarok sem tudnak hozzáférni. Egyszerű és nagyszerű
– összegzett Iduska.