Virágzó vidékünk

Kincsként óvott madarunk a széki lile

Eszmei értéke példányonként egymillió forint.

A Magyarországon fokozottan védett – egyaránt egymillió forint eszmei értékű – madarak közé tartozik a kerecsensólyom, a túzok, a parlagi sas, a békászó sas, a rétisas, a kígyászölyv, a vörösnyakú lúd, a kis lilik és a vékonycsőrű póling is, ám közülük – méretét tekintve – a széki lile miniatűrnek számít.

székilile1

Széki lile

A madárka átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfeszt távolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Nyakán körbefutó csík van, ami a mellén nyitott. A hím fejbúbja szürke, fehér homloka közepén fekete folt van. A tojó színei egyszerűbbek.

A széki lile elsősorban Eurázsia, Észak-Afrika és Amerika mérsékeltövi és trópusi szikesein, tengerpartjain, lagúnai mentén fordul elő. Hazánkban a Duna-Tisza-közi, valamint a dél-alföldi szikes tavakon és halastavakon költ. Alkalmi fészkelő Balmazújváros térségében, a dunántúli a Sárkány-tavon és a Fertőújlak melletti élőhely-rekonstrukciós területen – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalán.

székilile3

A legutóbbi adatok szerint alig 20 párra tehető a hazánkban évente költő széki lile száma. Nem véletlen tehát, hogy megtalálható a magyar Vörös Könyvben is, mint kipusztulással fenyegetett faj.

Fotók: Wikimedia Commons

Olvasói sztorik