A filmet írta, rendezte és vágta Ljasuk Dimitry, és ő a produkció főszereplője és producere is.
Dimitry a Tisza-tónál nőtt fel, több, mint 20 éve él Budapesten, 15 éve vezet egy reklámügynökségét. Régóta készít filmeket a Tisza-tóról, ami kapcsán egy közösségépítő, környezettudatosságot és ökoturizmust is támogató tevékenységet indított el, kiérdemelve a Tisza-tó ökoharcosa “titulust”. A Tisza iránti elköteleződését így kapcsolja össze a szakmájával. Legújabb filmjét 2020-ban kezdte forgatni, amikor fél évig a szigeten élt. A film 80%-a a szigeten és a Tisza-tavon játszódik.
A Jóreménység-sziget november 17-től lesz országosan a mozikban, 16 városban 200 előadásszámmal lesz műsoron.
A főszereplő a világjárvány idején úgy dönt, hogy önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a Tisza-tavon. A szigeten egy kis kunyhó áll, amit még édesapjával épített évekkel korábban, de álmukat nem tudták befejezni, mert az apa időközben meghalt. A fiú ki akar szakadni a mókuskerékből, szembe akar nézni magával, ezért hét év után visszatér a szigetre.
A kalandnak tűnő kezdet után azonban hamar próbára teszi a magány, ami rávilágít gyengeségeire és félelmeire. A csodálatos természet, a Tisza gyógyító ereje, a nomád élet és apja régi tanításai szépen lassan megváltoztatják az értékrendjét. Megérti mi az ami igazán fontos az életben és mi az ami nem.
Megtapasztalja az igazi szabadságot és az egyszerű boldogságot. Valami mégis hiányzik az életéből. Fél év elteltével egy jó és egy rossz hírt kap a szigetre érkező paptól, aminek a hatására végleg szembe kell néznie az elengedéssel…
Álomként indult, valósággá vált. Bár eddig természet és dokumentumfilmeket készítettem, de régi gyerekkori álmom, hogy nagyjátékfilmeket, művészfilmeket készítsek. Több mint két éve határoztam el a szigeten, hogy első nagyjátékfilmem az ott megtapasztalt élmények és gyermekkori visszaemlékezések alapján készítem el.
– mesélte Dimitry.
A kunyhóban írta meg a forgatókönyvet, amit a természet és az élet átírt, de mindezeket adaptálta a filmbe is. Emellett a film fiktív elemeket is tartalmaz, így tette kerekké és filmessé a történetet.
Mira Nair indiai filmrendezőnő mondta egy interjúban, hogy azt javasolja az első filmes rendezőknek, hogy olyan témát dolgozzanak fel, amiben érintettek, saját történetük, vagy saját közösségükkel, vagy élőhelyükkkel kapcsolatos. Így tud a leginkább azonosulni a filmmel és a témával a rendező, így tanul a legtöbbet.
Dimitry eddigi rövidfilmjeiben és leginkább ebben a nagyjátékfilmemben ezt a tanácsot fogadta meg.
Bár a film mozivászonra kerül, valójában nem mozi kamerával készült, hanem bárki számára elérhető digitális kamerákkal. Ennek elsősorban anyagi oka volt, illetve a természetben vagy egy kenuban történő forgatások során nem fér el egy nagy kamera, pláne nem egy ahhoz szükséges stáb.
A rendező, aki a film fő operatőre is, egy 600 ezer forintos főkamerával, 4 féle objektívvel, egy drónnal és két víz alatti kamerával készítette a filmet. Ehhez kapcsolódtak a különböző mikrofonok, kameramozgató gimbal, slider és állvány. A technika összértéke nem érte el a 3 millió forintot.
Alapkoncepció volt, hogy filmes lámpákat nem használok a szigeten, nem is lett volna mód rá, hiszen csak korlátozottan áll rendelkezésre áram a 12V akkumulátorból. Esti felvételeknél gyertyák, petróleum lámpa és zseblámpa, nappal pedig az aktuális természetes fények. Így szerettem volna elérni, hogy a film valóban átadja a szigeten és a természetben töltött idő eredeti hangulatát.
– mondta Ljasuk Mimitry.
A fentieket figyelembe véve hatalmas kihívás volt maga a forgatás illetve az utómunka, hogy a mozikban is élvezhető és szép legyen a produkció.
A filmben négy jelenet erejéig három operatőr is részt vett a munkában: Kovács Márk, Szatmári Tamás és Chris Alan. A film fényelője (colorist) Tasi Zoltán. A mozira való előkészítés hang utómunkája és a DCP kópia pedig a Gaston Stúdióban készült Madácsi Imre vezetésével.
