Visszatértek afrikai telelőhelyükről március végén a gólyatöcsök első példányai is, így ma már megfigyelhetők a Körös-Maros Nemzeti Park kardoskúti Fehér-tó részterületén, olvasható a Nemzeti Park weboldalán.
A vándormadárnak, mely a telet Észak-Afrikában, elsősorban az Atlanti-óceán partvidékén tölti, testfelépítése és színezete nagyon hasonlít a fehér gólyáéra, innen kapta a nevét is. Testmérete azonban jóval kisebb a gólyákénál, mindössze 35-40 centiméter. Első példányaik rendszerint március 5-20. között bukkannak fel itthon.
A kardoskúti Fehér-tónál idén az első, 29 példányból álló csapat március 20-án bukkant fel. A tó melletti gyepen, egy nagyobb vízfolton táplálkoztak, más partimadarak, főként pajzsoscankók társaságában
– áll a Nemzeti Park közleményében.
Jelenleg is javában zajlik a vonulás, újabb és újabb példányok tűnnek fel.
A hazai költőállományt az 1980-as években mintegy 20-30 pár alkotta csak, számuk akkoriban a szárazság miatt nagyon megcsappant. Azóta – főként a vizes élőhely-rekonstrukcióknak köszönhetően –, ismét megemelkedett. Jelenleg 550-700 párra becsülik a madarak számát.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban az utóbbi két évtizedben 100-250 között alakult a költőpárok száma, attól függően, hogy az adott évben mennyi csapadék esett. A gólyatöcsök ugyanis a sekély, tocsogós vizeket részesítik előnyben.
A költést április végén kezdik. A talajba egy gödröt kaparnak, melyet száraz fűvel, vastagabb növényi szálakkal bélelnek ki. Fészakaljukat nagyobb esőzések idején az elárasztás veszélyeztetheti. Emellett a különböző ragadozók – varjúfélék, rókák, borzok – is gyakran tizedelik a tojásokat illetve a fiókákat.
A gólyatöcsök leginkább telepesen fészkelnek, de előfordulnak szoliter fészkek is. A tojók gyakran összetojnak, ami más partimadarakra nem jellemző.
