A Magyar Mezőgazdaság arról ír cikkében, hogy a csipkebogyó az érés során fokozatosan színeződik, miközben változik cukor-, sav- és vitamintartalma. A fagyáskor képződő jégkristályok károsíthatják a sejtek szerkezetét, ezért a korábban kemény termés puhábbá válhat, ami különösen a lekvár és a gyümölcspép készítésénél előnyös.
A C-vitamin szempontjából nem előnyös a fagy
A csipkebogyó egyik legfontosabb értéke a magas aszkorbinsav-tartalom, amelynek mennyiségét az érettségi állapot, az időjárás és a feldolgozás egyaránt befolyásolja. A Ljubljanai Egyetem kutatói a gyepűrózsa (Rosa canina) terméseit szeptembertől decemberig vizsgálták. Eredményeik szerint a fagykárosodást követően jelentősen csökkent a C-vitamin- és a cukortartalom. Ugyanakkor egyes karotinoidok mennyisége növekedett.
Ha elsősorban magas C-vitamin-tartalmú szárított csipkebogyót szeretnénk készíteni, általában a teljesen beszíneződött, de még kemény, egészséges termések gyűjtése az előnyös. Magyarországon ez az időjárástól és a termőhelytől függően már szeptember végétől lehetséges.
Lekvárhoz, szörphöz és péphez a puhább, később szedett termés is megfelelő lehet, feltéve, hogy nem penészes vagy romlott. A szedés után célszerű minél hamarabb feldolgozni, mert a hosszú tárolás további minőségromláshoz vezethet.
A csipkebogyó feldolgozásakor a belső szőröket és aszmagokat el kell távolítani vagy megfelelő szűréssel elkülöníteni. A hosszan tartó, erős hőkezelés pedig tovább csökkentheti a hőérzékeny vitaminok mennyiségét.
Az első fagy tehát nem kötelező feltétele a jó minőségű csipkebogyó gyűjtésének. Sokkal fontosabb a megfelelő érettségi állapot és a tervezett felhasználás.
Egy pomázi édesanya erdélyi receptből készíti az isteni hecsedlit, de írtunk arról is, hogy ez a bogyó egy természetes csodaszer a megfázásra.
