Mindössze fél éven át működött az adománypont egy kaposvári családi ház előtt. Kálmánné Kovács Kata először egy Szeretet-fogast tett a bejáratukhoz, melyen tél lévén kabátokat, meleg ruhákat találtak a szerény körülmények között élők, majd könyvekkel és élelmiszerrel is bővült a „kínálat”. Az elvihető dolgok egy részét maga az ötletgazda ajánlotta fel, majd a környékbeliek is csatlakoztak a jó ügyhöz. Mára megszüntette az adománypontot.
Rossz irányt vett a jól induló kezdeményezés. Pedig sokan mellénk álltak, hoztak ruhákat. De amikor a rászorulók összevesztek az adomány ruhákon, és kocsmákban árulták italért cserébe az visszatetsző volt. Néha éppen annak kínálták eladásra, aki szívjóságból felajánlotta. Az adományozók ezt szóvá tették, előbb a kertvárosi csoportban írták meg az itt élők. Én is jeleztem, hogy ez így nem lesz jó…
– mesélte Kálmánné Kovács Kata a Sonline-nak.
Volt, aki miután nem talált az ételszekrényben semmit, dühösen csapta be annak az ajtaját, sőt, be is csengettek a házba, hogy reklamáljanak. Ekkor döntöttek úgy, hogy a család nyugalma érdekében véget kell vetniük ennek a tevékenységüknek.
Az adományozást nem tudjuk folytatni a ház előtt, úgy sajnos kivitelezhetetlen. Más közegbe kell áthelyeznünk, mert azt tapasztaltuk, hogy sokakon nem lehet segíteni, bármennyire szeretnénk, és nem hálásak, hanem inkább dühösek, és indokolatlan elvárásaik vannak. Amikor mindez teherré válik, akkor nem tölti az embert, hanem inkább elvesz belőle…
– mondta.
Ötletét többen átvették, reméli, hogy máshol szerencsésebb kimenetele lesz.
