Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a századfordulón Budapest mellett vidéki nagyvárosaink képe is alapvetően megváltozott. Egyre másra nőttek ki a földből a meseszép paloták, ünnepélyes sugárutak, eklektikus és romantikus homlokzatok tették sokszínűbbé a fejlődő városok képét.
A módosabb polgárok és kereskedők városi palotái mellett a településeken alapvető infrastrukturális fejlesztések folytak, ezek közé tartozott a vízszolgáltatás kiépítése.
Ipartörténeti érdekesség, hogy számos városunkban a közelmúltban még használatban voltak ezek az évszázados víztornyok. Komáromban és Szegeden majdnem egyidőben két megkapó szépségű, történelmi időket idéző víztornyot emeltek. Néhány évvel később megépült Siófok emblematikus víztornya is.
A komáromi víztorony
Komárom városát a trianoni döntés nyomán kettészelte az országhatár, a település jobb parti része Magyarországon maradt, míg a bal parti városrész Csehszlovákia területét gyarapította. Révkomárom (Komarno) napjainkban a szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. A komáromi vízvezetékrendszer a pozsonyi és a trencséni után egyike volt a térség legrégibb ilyen jellegű építményeinek.
A 19. század utolsó évtizedeiben a város lakosainak többségét a Vág, valamint a Duna látta el vízzel. A folyók vize a családokhoz a folyami homokon átszűrve érkezett. Ezekben az években történt a teljes várost behálózó vízvezeték- és csatornarendszer megtervezése. Az új ivóvízhálózat kialakításához szükséges kutak számára a legmegfelelőbb területet sokáig keresték, végül az Erzsébet-sziget mellett döntöttek.
A modern kút, – melynek alapját vízhaltan agyagba ültették – 3,79 méteres átmérővel rendelkezett és 16,5 méter mély volt. A Duna átlag vízszintje esetén a vízhozam 26,57 liter volt másodpercenként. Ez a vízkészlet 100 liter/fő fogyasztással számolva elegendő volt a település 30 ezer lakosának napi vízellátásához.
A víztornyot a város legmagasabb pontjára, a Ráckertbe tervezték. Zarka Elemér királyi építészmérnök 1901 májusában született tervei alapján romantikus stílusban épült meg a 28 méter magas torony. Az 500 köbméternyi víz tárolására alkalmas létesítménybe a vizet az Erzsébet-szigetről vezették. 1902. augusztus 15-én a tornyot átadták a komáromiaknak.
Az épület környezete az 1900-as évek elején nagyon elhanyagolt volt, de az újonnan alakult Komáromi Football Club sportpályát hozott létre a területen. A komáromi víztorony jelenleg üzemképes, de a város már nem használja.
Az építmény egyes berendezéseit az 1960-as években korszerűsítették, így szükség esetén „hadra fogható” lenne. Az épületet 1973-ban renoválták, a környezete 2014-ben és 2019-ben ismét megújult. A torony közelében edzőparkot létesítettek, mely napjainkban népszerű a városlakók körében.
Az Öreg Hölgy
A szegediek egyik büszkesége a huszadik század első éveiben született, és azóta is az egyik meghatározó építménye a megyeszékhelynek. 1903-ban a városi vízvezetékhálózat egyik fontos elemének megtervezésére pályázatot hirdettek, melyet Zielinski Szilárd mérnök pályamunkája nyert meg.
A Szent István tér közepén álló víztoronyban egy ezer köbméteres beton medence tárolja a tiszta vizet. A torony felső részében a roppant méretű – 6 x 16 méteres – henger alakú medencét egy vasbeton tartószerkezet támasztja. A bravúros megoldással az építmény jóval megelőzte korának hasonló alkotásait, az ország első működő vasbeton víztornyává vált.
A víztoronyban egy vasbeton lépcső vezet felfelé. A lépcső egészen a medence alatti szintig a belső és a közbenső pillérek között fut. Feljebb a csigalépcső függőlegesen „áthatol a medencén”, így vezet a legfelső kilátó szintjére. A szabadtéri kilátóból megkapó látványt nyújt a napfény városának sugaras-körutas szerkezete, valamint a méltóságteljesen hömpölygő folyó.
A szegedi Öreg Hölgy ritmusosan tagolt homlokzatát Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek tervezték. A mesterek több más, szegedi épülethez hasonlóan a századforduló divatos építészeti irányzatának stílusában díszítették a vasbeton szerkezetet.
A szecessziós ruhába öltöztetett víztorony Szeged egyik legszebb palotájának közeli rokona, a Magyar Ede építész tervei alapján épült Reök-palota ornamentikájára rímel. Mindkét szecessziós kincs kiemelt szerepet tölt be a dél-alföldi város idegenforgalmában. A virágos palotában cukrászda és képtár, a víztorony földszinti részén pedig a hungaricumnak számító szikvízkészítő mesterség emlékeiből rendeztek állandó kiállítást.
Siófok ikonikus műemléke
Siófok a századfordulón már a Balaton egyik legkedveltebb üdülőhelye volt, a város fejlődése hívta életre a modern víz- és szennyvízhálózat kiépítését. 1912. márciusában a település vízvezetékrendszerének és csatornáinak megépítésére nyilvános versenytárgyalást hirdettek. A műtárgyak között 7 darab fúrt kút, vízgyűjtő, vastalanító berendezés, 12 kilométer hosszú öntöttvas csővezeték, valamint egy 250 köbméteres víztorony megépítése szerepelt. Tavasztól őszig épült a siófoki vízmű, melynek köszönhetően Siófok lakói kellemes ízű, tiszta ivóvízhez jutottak.
1944-ben a harcok utolérték a települést, decembertől a vízmű áramhiány miatt nem üzemelt, de ’45 áprilisában a város egyes részein gőzgép segítségével újra indították a vízszolgáltatást. A világháborúban a víztorony sérüléseket szenvedett, ezért kezdetben csupán a reggeli és a délutáni órákban néhány óra időtartamra érkezett belőle víz a házakba.
A fogyasztás folyamatos emelkedése miatt a hálózatot 1955. és 1963. között bővítették, majd 1968-ban megkezdték a délkelet-balatoni regionális rendszer részeként a széplaki felszíni vízmű építését. Az új műtárgyakat 1973-ban üzembe helyezték, így a belvárosi patinás víztorony elvesztette jelentőségét, és befejezte a vízszolgáltatást.
A torony az évtizedek során Siófok jelképe lett, és a város idegenforgalmának egyik frekventált helyévé változott. 1992-ben megnyílt az ország első vidéki Tourinform irodája a víztoronyban. Az építményt 2010-2011-ben restaurálták, ekkor alakították ki az egykori víztartály helyén a közkedvelt kilátót.
2023 nyarán a víztorony belső részében két kiállítást nyitottak, Varga Imre szobrászművész alkotásai mellett a Siófok várossá avatásának 55. évfordulója alkalmából berendezett tárlatban gyönyörködhetnek a vendégek.
