A Mecsek patakja kristálytiszta vizével táncol a zöldellő tájban, a derűs szépség ösvényét szövögetve. Arra hív, hogy megálljunk, hallgassuk suttogó csobogását, és nyugalmat találjunk szüntelen útjában. Ez a patak nem csak vízfolyás, hanem a hegy szíve, amely lüktet az élettől és visszhangozza a természeti világ elmesélhetetlen történeteit.
Sáfrán Hunor, bajai természetfotós fotóit már bemutattuk portálunkon, akinek egyedi hangulatú felvételein csodálhattuk meg Gemenc vidékét, amikor a víz öölelte körbe a hatalmas rengeteget.
Hunor legutóbb a Mecsek varázslatos hangulatú erdőségében szervezett túrán vett részt. Ezen a helyen az idő mintha lassabban haladna, a kedvesen locsogó patakok hangja vegyül a madarak énekével, és üde zöld fátylat terít a természet a titkokkal teli rengetegbe.
Amikor az ,,otthon” szóra gondolok, mindig két hely jut eszembe. Az egyik természetesen a szülővárosom Baja. A másik pedig az a hely, ahol hat éven keresztül táboroztam minden nyáron, az a hely, ahol megérett bennem az, hogy mennyire is rajongok a természetért
– kezdte történetét Hunor a Sokszínű vidék megkeresésére.
Tavasz beköszöntével az élet újra magához tér hazánk eme bűvös szegletében. Apró vízesések csobogása tölti be a levegőt, mintha a természet saját zenéjét játszaná, melyre minden teremtmény táncra perdül. A patakok, melyek télen még alvó medvékhez hasonlóan pihentek, most ébredő erővel törnek elő, életet adva a völgynek.
Hazánk déli részén magasodik egy csupa titkokkal övezett varázslatos világ a Mecsek és környéke, amely minden évszakban elvarázsolja az ide érkező túrázókat, fotósokat. A tavasz beköszöntével az erdő felébred téli álmából, a természet megkezdi saját zenéjének megkomponálását: apró vízesések és források csobogása, énekesmadarak szimfóniája száll-száll hegyen-völgyön át. A látvánnyal nem lehet eltelni, a fehéren virágzó medvehagyma, a hunyor, a majomkosbor üde színfoltok az erdő zöld festő vásznán és rendkívül jó fotótéma
– mondta a Mecsek varázslatos világáról, a Meleg-mányi-völgyben tett túráról.
A táj színei, a tél halvány árnyalataiból a tavasz vibráló palettájára váltanak. Szirmaikat bontó virágok tarkítják a réteket és az erdei ösvények szegélyeit, mintha csak egy festő ecsetvonásai lennének, aki minden virágba egy darabka szívet csempész. A fák zöldellő levelei pedig, amelyek napról-napra egyre kijjebb bontakoznak, az új életek ígéretét hordozzák, miközben az erdő lassan visszanyeri régi zöld pompáját.
Legutóbbi túrázásom célja is a tavaszi táj megörökítése volt, olyan szemszögből, ahogyan én látom. Mély árnyékok, nagy kontrasztok, fátyolos vízesések és a titok, amely ott lapul minden völgyben. Azért is szeretem az itteni túraútvonalakat, mert mindenki megtalálhatja azt, ami összeköti őt a természettel, ezzel a varázslatos Mecsekkel. Legyen ez akár a vadnyomok beazonosítása, a madarak csiripelésének fülelése, a jóízűen elfogyasztott igazi túrázós sült szalonna vagy az én esetemben a fényképezés
– részletezte, mit jelent számára ez a páratlanul szép vidék.
Az ide látogatót nem csak a természet szépsége, hanem annak mélyebb értelme is fogadja. Itt, ahol a vízesések zenélnek, a virágok mosolyognak, és a levelek suttogva mesélnek, mindenki megtalálhatja a saját titkát, azt a különleges érzést, ami összeköti őt a természettel, ezzel a varázslatos Mecsekkel.
Kívánom, hogy minden kedves ide érkező túrázó meglelje a választ a saját kérdéseire, miközben egy kidőlt fa megmaradt tuskóján gyönyörködik az eléje magasodó hegységben. Legyen a Mecsek az a hely, amelyre úgy fog emlékezni: a második otthonom
– mesélte el miért érzi úgy, hogy a Mecsek a mások szeretett otthona, amit a lába elhagy, de a szíve sosem.
Az ezernyi titkot rejtő völgyben, a medvehagymák üde zöld szőnyegként fedik be a talajt, amiken a duzzadó bimbókból fehérlő szirmokat csal elő az áprilisi enyheség. Egyre több medvehagyma szökken virágba a völgy árnyas védelmében, mesebeli világgá varázsolva az egyébként is gyönyörű tájat.
A szervezet túra utolsó állomása egy szintén különleges hely volt, ami méltó befejezése volt az élményekkel teli napnak.
A mai Mánfa település nyugati végétől körülbelül 600 m-re, az országúttól kissé délre, festői völgyben, fáktól részben takartan áll egyik legszebb Árpád-kori eredetű római katolikus falusi templomunk, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek.
Nyugati homlokzatát egy karcsú, magas torony uralja, amelynek falát három ikerablak töri át. A hajó aszimmetrikus. A déli oldalon nyílik a bélletes kapu, fölötte román stílusú, félköríves záródású ablakok. A szentély négyszögletű. Annyi bizonyos, hogy a templomot 1742-ben állították helyre. 1927-ben restaurálták.
A török időkben a falu elpusztult, majd a felszabadulás után a templomtól keletre újjáépült, a templom pedig feledésbe merült. Ekkoriban történt meg, hogy egy pásztor legeltette a marháit a környéken, amikor egy bika elkóborolt. A pásztor keresni kezdte, amikor meghallotta a harangot. Mikor közelebb ért látta, hogy a bika belegabalyodott a harang kötelébe, és így megkongatta azt. Ezután a falusiak megtisztították a templomot és környékét, majd újra birtokba vették azt.
Sáfrán Hunor egyedi hangulatú fotóit Facebook oldalán és Instagram oldalán is figyelemmel lehet követni.
