Afrikában, ahol az orvvadászok – sokszor büntetlenül – elefántok ezreit mészárolják le akár az agyaraikért, vagy ahol a tehetősebb „hobbivadászok” legálisan lőhetik ki ezeket az ártatlan állatokat, ott nagy szükség van az olyan helyekre, ahol védelmük alá veszik ezeket a rászoruló négylábúakat.
A biztonságos hely, az elefántóvoda
Az elefántóvoda (ZEN, azaz Zimbabwei Elephant Nursery) megalapítója Roxy Danckwerts a kezdetektől szívén viseli a kis árvák sorsát, és megszállottan harcol azért, hogy a méltánytalanul rossz előélettel rendelkező állatok kaphassanak egy második esélyt az élettől. Szeretné, ha ez a hely biztonságot nyújtana az megsérült, elárvult állatoknak, és ha csak átmenetileg is, de békés otthonukká válhatna.
Az élet fintora
Ezek az állatok az emberek felelőtlensége és rossz szándékai miatt kerültek válságos helyzetbe, mégis elmondhatjuk, hogy emberi segítség híján szinte biztos, hogy elpusztulnának. Gondozóik nagy szakértelemmel és odafigyeléssel követik minden léptüket, és amiben csak lehet, abban segítik őket. Van szokásos napirendjük is, és életre szóló élmény nézni, ahogy lapát füleikkel csapkodva követelik a cumisüvegüket, labdáznak, fogócskáznak vagy dagonyáznak a sárban
Az elefántok bár a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, mégis apróságként esetlen, segítségre szoruló jószágok. Gondozóiknak meg kellett tanítani őket a tejivás módjára is. Úgy tűnik, sikerült!
A kedvenc, a kis Moyo
A bébielefánt alig 10 hónaposan került a menhelyre 2 évvel ezelőtt igen hamar megszerettette magát Roxyval. A kis csetlő-botló hamar a gondozók és az óvoda kedvence lett.
A jótevőjét szinte mindenhová követte, ezzel időnként nem kis galibát okozva. Ma már termeténél fogva is nehezen kezelhető, de ez Moyot egyáltalán nem zavarja. ha kell tör-zúz, amerre jár.
Valóságos rosszcsont
Hétköznapi életképek az elefánt óvodából
A menhely más négylábú lakói kecskék, zsiráfok, varacskos disznó és a kutya is jó barátságban vannak egymással.
