A fűszerként használt sáfrány (Crocus sativus) elsősorban a mediterrán éghajlatú régiókban terem meg. A világ legnagyobb sáfránytermelője Irán, amely a globális termelés több mint 90%-át adja. További jelentős termőterületek Spanyolországban (különösen La Mancha régióban), Görögországban, Indiában (Kasmír régió), és Marokkóban találhatók. Ezek az országok meleg, száraz nyári időjárással és enyhe telekkel rendelkeznek, ami ideális a sáfrány növekedéséhez.
A klímaváltozás miatt Magyarországon is egyre kedvezőbbek a feltételek a sáfrány termesztéséhez, de már évszázadokkal ezelőtt is foglalkoztak vele, első írásos magyarországi említése 1429-ből való. A sáfrányt a középkorban ruhanemű festésére is használták. Magyarország déli vidékein: Érsekcsanádon és Dél Dunántúlon például Csökölyön a gyászruhákat festették vele sárgára.
Így termesszünk a kertben sáfrányt
A sáfrány szereti a laza, homokos talajt, amely jó vízelvezetést biztosít. A növény fényigényes, ezért napos helyre kell ültetni.
A sáfrány hagymáit ősszel, szeptember végén vagy október elején kell elültetni, 10-15 cm mélyre. Az egyes hagymák között érdemes 10 cm távolságot hagyni, hogy a növények megfelelően fejlődhessenek.
Az őszi csapadék általában elegendő a növény számára, de száraz időszakokban enyhén öntözhető. Fontos, hogy a sáfrány hagymái ne álljanak vízben, mert az rothadást okozhat. A növény tavasszal és ősszel virágzik, és ekkor hozza a jellegzetes lilás virágait, melyek bibéiből nyerik a fűszert.
A sáfrány bibéit a virágzás alatt, általában október-november környékén szüretelik. Minden virágból három bibe nyerhető ki, amelyeket kézzel kell begyűjteni és óvatosan megszárítani.
A sáfrány hagymái télállóak, de kemény fagyok esetén érdemes mulccsal vagy takarással védeni a növényeket, hogy megóvjuk őket a hidegtől.