A csongrádi Puskás Gyula mázoló-címfestőként dolgozott, de az építőipari KTSZ-ben is fontos pozíciót töltött be. Szegfű utcai házukat családi összefogással építették: itt élt Gyula bácsi 93 éves koráig jó egészségben. Idén márciusban a ház első tulajdonosa, építője elhunyt. Az örökösök az eladás előtt úgy döntöttek, hogy a Tari László Múzeum munkatársait meghívják a házba. A muzeológusok Puskásné Klára és Vekerdy Márta jóvoltából szabadon körülnézhettek, és ajándékként elhozhatták, amit hasznosnak, értékesnek vagy érdekesnek ítéltek az intézményi gyűjtemény számára.
Találtunk két, körülbelül százesztendős, finom lyukhímzéses hálókabátot: a hasonló ruhadaraboknak mindig hihetetlenül örülünk, mert a viseletgyűjtemény viszonylag hiányos. Vannak alapvető ruhadarabok, amelyeket már nagyon nehezen lehet felgyűjteni. Fehér lyukhímzéses lakástextiliát, ruhaneműket mindig szívesen beveszünk. A kidobásra előkészített halomból is kihalásztam egy csinosan szabott, kissé foltozott kékfestő kötényt: az otthonka előtt ez volt a csongrádi háziasszonyok elmaradhatatlan ruhadarabja, amit valóban „rongyolásig” hordtak
– mesélt a kincsekről Gyöngyössy Orsolya intézményvezető.
A muzeológusok a portáról rengeteg értékes darabot kaptak, csatári kést, evezőlapátot, festett bögréket az 1940-50-es évekből, mázas fazekas termékeket, régi fotókat, igazolványokat is elhoztak. Gyöngyössy Orsolya azt is elárulta, hogy vannak olyan tárgyak, melyektől igazán megdobban a szíve. Ilyen a világoskék színű, piros díszítőfestéssel ellátott rokka is.
Egy leány életének első rokkája lehetett: ezt mutatja a kedves, vonzó, fiatalos kivitelezés, és viszonylag kis mérete. Már évtizedek óta a padláson lehetett, talán csak Puskás úr tudott volna mesélni róla, hogy kié is volt. Sok szép téli estét, fonóbéli alkalmat megérhetett ez a feltűnő darab. A gyűjteményünkbe ezidáig nem került be festett rokka, így könnyen lehet, hogy az eddig ismert példányoknál pár évtizeddel korábbi divatot képvisel
– magyarázta a néprajzkutató.
A szakember szerint, ha egy-egy teljes hagyatékfelszámolás előtt, csak 15 percet kaphatna a múzeum a legfontosabb tárgyak kimenekítésére, a konténert hívó család már rendkívül sokat tenne Csongrád városáért. A muzeológus azt tapasztalja, hogy sokan büszkék arra, amikor egy-egy kiállításon visszaköszön egy múzeumba költözött családi ereklye, vagy éppen első látásra értéktelennek ítélt apróság. A múzeum munkatársai hálásak a Puskás családnak a bizalomért és a lehetőségért.
